"A bolondok rendszerint a mezei virágokért rajongnak. A mezei virágok a föld vad gondolatai, nyílnak magoktól szeszélyesen összevissza." (Mikszáth Kálmán: Beszterce ostroma)

2017. augusztus 30., szerda

A budakeszi katlan és a hideg-völgyi 'Sárkány-árkok'



Réges-régen, az időtlen Idő előtti időkben, amikor még emberek sem éltek a Földön, a hatalmas, végeláthatatlan erdőligeteket, az irdatlan nagy őserdőket csak az állatok, a törp manók, az erdei koboldok valamint a láthatatlan szilfek, fényszalamanderek és varázstündék lakták. Békében éltek amióta világ a világ, vagyis a világ kezdete óta. Napjaik serény munkával telt; az erdei népségek mézet pergettek, a tündék meg a reggeli harmatot gyűjtötték.
    De ahol jóság van, ott gonoszság is születik, különben miként tudnánk mérni a jót? Így született meg a Semmiből a Nyugat Sárkánya, a Tűzokádó. A sárkány a Sötét Vermek károgó hollóitól sokat hallott az erdei népek hatalmas kincseiről. Nem hagyta nyugodni a dolog, elhatározta, hogy bármi áron, de megszerzi azokat. Elvakultságában és tudatlanságában csak egy dolgot nem tudott a kapzsi sárkány; hogy a tündék és a koboldok kincsei nem az arany, a gyémántok, a számukra értéktelen kövek voltak, hanem a jóság, a szeretet és a barátság.
    Így történt, hogy egy nap a rettenetes sárkány megtámadta az erdőlakókat. De azok bizony nem hagyták magukat. Összefogtak hát és pókfonálból sűrű, erős hálót készítettek, s az égig érő fákra kifeszítve csapdát állítottak. Amikor a sárkány újra támadott, bőrlebenyes szárnyai beleakadtak a hálóba és a földre zuhant. S ahogy a szárnyával vadul verdesett a levegőben, zuhantában, a szárnya alján és végén éktelenkedő hatalmas, éles karmaival letarolta és végigszántotta az erdei fennsíkot, szörnyű sebeket ejtve a föld hátán, mély árkokat vájva annak puha testébe. Rombolásának kísérteties nyomai még mai is láthatók Telki és Budakeszi határában, a Hideg-völgyben…
    A törött szárnyú sárkányt a koboldok levonszolták a föld alá, annak is a legeslegmélyére és láncra verve ott tartották örök időkre. Azóta az, mérgében és tehetetlenségében csak a tüzet okádja félelmetes torkából, megolvasztva a hegyek köveit, a föld érceit. Az izzó, olvadt kőzet ilyenkor kitör a hegyek gyomrából, hatalmas vulkáni kúpokat létrehozva a Föld minden pontján.
    S ezek a Telki melletti sárkány-felszántotta árkok még ma is őrzik az egyetlen, időtlen Idők előtt született sárkány iszonyú pusztítását, amelyek formája a világűrből nézve egy kiterjesztett sárkány-szárnyra emlékeztet... 














































 

























































































































































































































































































































    

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése