„Íme
itt állunk és beszélünk ezen a gyönyörűségesen zengő magyar nyelven. Egy olyan
nyelven, amely sehol az egész világon nincs, csak itt, ebben a kicsiny tündérkertben.
Beszélünk egy olyan nyelven, amelynek még rokonai sincsenek. S íme mégis itt
vagyunk. Itt vagyunk itthon, Európa kellős közepén.”
Móricz Zsigmond beszédéből
Az
Üllői út 95. számú bérház kopott, málladozó falán emléktábla hirdeti, hogy
ebben a házban lakott Móricz Zsigmond. Valóban, az író és családja 1906 és 1926
között volt e ház lakója. Amikor még nem volt ismert író, feleségével a III.
emeleten laktak, a 79. számú kétszobás lakásban. Aztán megírta a Hét krajcár
című novelláját, amely megjelent a Nyugat című folyóiratban 1908-ban, s ez
egyszeribe a hírnevet, a sikert hozta meg számára. A szűkös lakást nagyobbra
váltották, háromszobás lakásba költöztek, ugyanabban a házban, csak most az
első emelet 49-be. A novella, sajnos egy tragikus családi tragédia kapcsán
született meg. Nem sokkal előtte már elvesztette első kisfiát, Bandikát, aki 8
hónaposan halt meg. Amikor második kisfia is meghalt, teljesen összetört.
Ekkor, eme mély megrendültségében, apai fájdalmában írta meg a Hét krajcárt.
„Igen késő volt, huszonnyolc éves korom után, amikor rájöttem, hogy voltaképpen
csak azt lehet leírni, ami fáj. Ami megsebzi az embert.” Sorra jelentek meg
sikeres regényei, elbeszélései. Itt ebben a házban írta a Légy jó mindhalálig
című regényét is, 1920-ban. De a ház nemcsak a folyamatos sikereket, hanem az
egymást követő tragédiákat is meghozta számára. 1925-ben felesége öngyilkos
lett. Ekkor már három élő gyermekük volt, három leány. Móricz elhagyta a tragédiákkal
terhes házat, átköltözött a Fővám térre. S hogy miért lett öngyilkos a
felesége, Janka? Móricz megcsalta, szeretőt tartott, egy kezdő színésznőcskébe
lett szerelmes, amit felesége már nem tudott elviselni. Új kedvesét aztán felesége
halála után egy évvel el is vette.
1942 augusztus 29-én telefonon értesült
arról, hogy Gyöngyi lányának gyermeke született. Annyira meghatódott, hogy kiejtette a kagylót kezéből és stroke-ot kapott. Unokáját már nem láthatta meg. Szeptember
5-én, hajnali két órakor hunyt el agyvérzésben, a budapesti Korányi klinikán.
Akkor, az egyik legnagyobb magyar író, a népi írók atyja távozott az élők
sorából.
„Egyszer
volt, hol nem volt, még az óperenciás világháborúnál is régebben, volt egyszer
egy fiatal író, aki Budapesten lakott, az Üllői út 91/a számú házban, hátul a
második udvarban, az első emeleten, egy kis alkóvos egyszobás lakásban. Ott
lakott a kis feleségével, s volt nekik egy gyönyörű, roppant erős és hatalmasan
okos fiuk, akinek már minden képessége napnál fényesebben tündöklött, hiszen
már héthónapos volt… Szóval éltünk hármasban boldogan…”
Móricz Zsigmond: Pipacsok a tengeren
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése