A föld az Isten könyve,
Az őstörténelem.
A bányász föllapozza,
S olvassa szüntelen.
„Petőfi a földet Isten kalapjának
mondotta, de a föld több ennél: a föld egy finommetszésű, régi könyv, melynek
lapjaira Isten gondolatait, költészetét és művészetét írta. Csak olvasni kell
tudni belőle. Menj ki a természetbe és olvass. Nézd meg az égbenyúló
hegyóriásokat, gyönyörködj a tavaszi rét virágszőnyegében és a madárdalos erdő
zöldjében, figyeld meg őszi reggelen a pókháló finom szövedékén csillogó
harmatcseppeket, nézz fel nyári éjszakán a csillagos égre, tekints egy ártatlan
kisgyermek szemébe: mindenütt és mindenünnen az Isten szépsége ragyog rád. Menj
le a bányába, ülj le egy csendes helyre. Nyitott könyv fekszik előtted. A
kőzetrétegek a könyv lapjai, a kőbe ágyazott állatok és növények a betűk,
melyek ősrégi történetekről mesélnek. Itt valóban mindenünnen év-ezredek
tekintenek rád. Geológiai világkorszakok romjain ülsz, melyekre új és új
emeleteket húzott a nagy Építész. Próbáld elképzelni a szüntelenül tartó
építkezés folytonosságát és szépségét, nem nagy fantázia kell hozzá. A tengerek
vizeiben, lagúnákban csigák és kagylók, halak és hüllők millió nyüzsögtek, a
berkekben és őserdőkben hatalmas fák és tropikus növények díszlettek. De ekkor
jöttek a viharok és orkánok és néhány pillanat alatt elpusztítottak mindent,
amit a természet évezredeken át épített, és iszapba ágyaztak állatot és növényt
egyaránt. Ez az isteni színjáték százszor és ezerszer megismétlődött, rétegre
réteg halmozódott, melyek mind-megannyi temetői a múltnak, hol kőkoporsókban
fekszenek az állatok, növények és fák. Az Isten könyvében háromnegyed századja
lapoznak a bányászok – a munka névtelen, hős katonái – a nógrádi hegyek között.
Verejtékes munkával termelik a fekete gyémántokat, életük nagy részét a hideg
és sötét föld alatt töltik, hogy másoknak világítsanak és meleget adjanak.”
Dzsida József okl. bányamérnök, a
Salgótarjáni Kőszénbánya Rt igazgatóhelyettesének „A Salgótarjáni Kőszénbánya
Rt. Nógrádi szénbányászatának története” c. munkájából, 1944
Nekünk nem süt Isten
napja, nekünk nem virul a rét,
sötét akna
elkoptatja testünk izomerejét.
Sorsunk mégsem
keserít el, vidám szívvel dolgozunk,
bányászkarral,
bányászhittel másoknak áldást hozunk.
A Salgó-Tarjáni Kőszénbánya Részvény-Társulat
budapesti, egykori reprezentatív székháza az V. kerület, Arany János utca 25.
szám alatt található. A valaha impozáns, eklektikus-szecessziós székház 1905 és
1907 között épült Wellisch Alfréd műépítész tervei alapján. Homlokzatán öt, a
bányászatra jellemző dombormű-ábrázolás látható, amelyek a bányászélet
különböző hétköznapi jeleneteit mutatják be, a kemény fizikai munkától az
otthoni családi együttlétig. A századelő neves díszítőszobrászának, Rákos
Manónak a munkái. Sajnos, a domborművek nincsenek túl jó állapotban (az épület
egyik tatarozása során az egyenkénti felújítás helyett a szokásos homlokzati
egyenfestést kapták). Egyébként az egész épületre ráférne egy teljes felújítás…
Az épület homlokzatán eredetileg helyet kapott Róth Miksa üvegmozaik alkotása
is, a cég neve és a teljes magyar címeres díszítés (gyönyörű lehetett…), amelyek
emelték a ház látványos szépségét, ezek azonban a II. világháború alatt
sajnálatos módon megsemmisültek. Az előkelő beltéri lépcsőházban viszont
láthatjuk Róth két megmaradt, gyönyörű festett üvegmozaik ablakát. A lépcsőfeljáró
falicsempéit pedig a bányászjelvény motívumsor díszíti. Az épület jelenleg a
Miniszterelnökség Európai Uniós Ügyekért Felelős Államtitkárságának a hivatala.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése