Az Esztergomi Királyi Várpalota és a világhírű, gótikus királyi palotakápolna

Az esztergomi vár az európai országok körében meggyökeresedő Magyar Állam születési helye, mert itt alakult meg és működött első nagy korszakában az állam életét alapvetően meghatározó két intézmény, a világi és az egyházi főhatalom: a királyság és az érsekség (királyi székhely, a Magyar Királyság egyik központja, érseki székhely). A várat az Árpád-házi első királyaink az ország közepén, minden ellenségtől és a határoktól távol építették fel, így, amíg a királyi hatalom erős volt, ellenséges támadástól nem kellett tartania. A település első komolyabb ostromára 1241-42 telén került sor, amikor a tatárok a várost bevették és elpusztították, ám a vár, a spanyol Simeon ispán íjászainak köszönhetően épségben fennmaradt. A XIV. század elején, a trónharcok idején a szembenálló felek többször is elfoglalták a várost és a várat.

   A reneszánsz békés környezete segítette a tudományok fejlődését, a bástyák megerősítése helyett paloták épültek, így amikor 1526-ban a török megjelent Magyarország középső részén, Esztergom már nem számított komoly erősségnek – inkább előkelő, királyi rezidenciának.

   A mohácsi csata után elkezdődött a várak, erődítések építése, de a vár megerősítése nem ment egyik napról a másikra: a háborúzó, a belviszály fertőjében elmerült, pártoskodó nagyurak és királyok, illetve a török hadak egymást követve számos alkalommal meghódították a várat, majd 1543-ban került véglegesen török kézre Esztergom.  Bezzeg a törökök megerősítették a várat, jelentős helyőrséget ültettek bele. (Széthúzás helyett nekünk is ezt kellett volna tennünk, tudván a török egyre fenyegetőbb felvonulásáról az ország déli határainál, számítva bekövetkező támadásukra. Sz. Gy.). Ugyan 1595-ben sikerült a keresztény hadaknak visszafoglalni a várat, de 1605-ben a törökök újra elfoglalták, végül csak 1683-ban került véglegesen keresztény kézre Esztergom.

   A Rákóczi-szabadságharc alatt 1706-ban a kuruc seregek bevették az erődítményt, de még ugyanabban az évben a császári csapatok kezére került. A szabadságharcunk leverése után a császár (és magyar király) elrendelte az ország erődítményeinek, várainak felrobbantását, lerombolását, imigyen is elejét véve a rebellis magyarok jövőbeni függetlenség- és szabadságvágyának. Ennek megfelelően az esztergomi vár erődítéseit, bástyáit fokozatosan megszüntették: visszabontották, illetve eltemették. Csak a XX. század feltáró és régészeti munkáinak köszönhető, hogy azok újra felszínre bukkantak és helyreállításra kerültek a rég elfelejtett tornyok, bástyák és védművek, valamint a valamikor fenségesen tündöklő várpalota és kápolnája.