Az utolsó vadon: egy érintetlen trópusi őserdő Budapesten; a Hunyadi-sziget, a "Senki szigete"

Kevesen tudják, hogy létezik egy olyan sziget (ma már félsziget) Budapesten, ahol a Természet az úr. Ez a sziget – most már maradjunk a jobban használatos sziget elnevezésnél - fokozottan és szigorúan védett terület. Itt ugyanis igazi trópusi állapotokat idéző dzsungelt találunk. Mintha az Amazonas őserdő-rengetegében járnánk. Vagy mintha inkább Jókai Mór regényének, az Aranyember című klasszikus művéből a varázslatos, érintetlen Senki szigete elevenedne meg. És ehhez még csak nem is kell repülőjegyet vásárolnunk Brazíliába: ez az őserdő itt van nálunk, helyben, mégpedig meglepő módon Budapest közigazgatási területén! Hihetetlen, nem?

   A hatalmas, súlyosan mélyzöld tónusú, varázslatos szigeten teljesen a természet vette át az uralmat. A puhafás ártéri ligeterdőben a fehér nyár az uralkodó fafaj, róluk zöld függönyként hullik alá a fátyolvegetáció. A vadszőlő, a szeder és a komló beszövi az egész erdőt, áthatolhatatlan zöld leplet borítva mindenre. Különlegessége a többféle vadszőlő, és kúszó faj jelenléte, melyek a hatalmas nyírfákra felkapaszkodnak, így  hozva létre hatalmas egybefüggő sátrakat, leomló szőlő függönyöket, áthatolhatatlan növényfalakat, gigantikus levéltornyokat. A függönyök alkotta emeletes élőhelyek gazdag ízeltlábú faunának adnak otthont.

   „A kép trópusi őserdőre emlékeztet. Színek és formák ragyogó kavalkádja. Minden tisztás más és más, a csúcsíves szőlőgótika egyéni remeke, szőlőindákból font, levélfreskóval borított templomi hajó, vagy inkább csúcsíves cseppkő-barlang, vagy összhatásában inkább gótikus katedrális”– írja a Hunyadi- és a Háros-szigetről Horgas Lajos a Dél-Buda természeti értékei felett éberen őrködő Zöld Jövő Egyesület tagja, azon kevesek egyike, aki járhatott a szigeteken. (A Háros-sziget jó ideje elzárt terület, a Duna–Ipoly Nemzeti Park része, ahová emberek csak nyomós indokkal léphetnek be. És nagyon jól is van ez így, hisz csak így biztosítható, hogy az egyik utolsó fővárosi vadon még sokáig megmaradhasson. A Háros-szigetet már bemutattam.)

   A Hunyadi-szigetet bejárva mintha körös-körül zöld vízesések százait látnánk, lépten-nyomon elénk zúdulva, szinte reánk omolva. Súlyos színházi függönyként csüng alá a több ezer éve háborítatlan ősfák lombkoronájából a nem őshonos parti vadszőlő. A szőlő levelei, valamint a nyárfáról lehulló és a liánok, indák között megrekedt levelek egyfajta második avarszintet alkotnak a lombkoronaszinten. Ez a nem mindennapi, ritkán látható biológiai vegetáció a függőavar, vagy fátyolvegetáció. A függőavar igen ritka jelenség! A függőavarban számos ízeltlábú faj él háborítatlanul az avarszint élővilágához képest. 

   Aki kíváncsi rá és szeretne egy igazi, párás leheletű, buja őserdőben, egy varázslatos, ősidőkbeli csendet és nyugalmat árasztó, érintetlen ősvadonban sétálni, megteheti. Pár éve a Háros-szigethez hasonló környezetű Hunyadi-szigeten létrehoztak egy tanösvényt, mely a Honvéd Horgászegyesületnél történő előzetes bejelentkezés alapján korlátozottan, idegenvezetővel - vezetett túra keretében - látogatható. Ezt a természeti csodát mindenki-nek látnia kell! A Hunyadi-sziget és a Háros-sziget fokozottan védettek.
   (Ma az ember percenként 20 futballpálya méretű őserdőt pusztít ki a Földön!(!)..)