A szégyenlős, de a bánatukban is szépséges szomorú estikéknél, a Nagy-Szénás tetején, a Pilisben

A régi időkben, amikor a virágok nevet kaptak, egy apró szirmú, szinte jelentéktelen kis virág az estike nevet kapta. Nagyon boldog volt és örült a szép nevének. Elhatározta, hogy majd mindenkinek megmutatja különleges szirmait, hogy az embereknek örömet szerezzen, ha ránéznek. De a természet azzal verte meg, hogy messziről úgy nézett ki, mint egy elszáradt, zörgő bokor. Emiatt így senki sem vette észre, még egy pillantásra sem méltatták. Estike bánatos lett és nagyon elszomorodott. Azóta szomorú estike a neve. Szégyenében elbujdosott, száraz kórónak tettetve magát, hogy többé ne is lássa senki. Pedig, ha az emberek lehajolnának hozzá és közelebbről megnéznék őt, láthatnák, hogy igazából milyen szépséges kis virág…