Réges-régen a Városliget közelében, az egykori
Külső Aradi és Hajtsár utzcák között feküdt az az elvadult, eperfákkal benőtt
terület, amelyet Epreskertnek neveztek. Az Epreskert nevét az itt található
eperfás ligettől kapta.
Huszár Adolf szobrászmester, akinek a Deák-szobor (Deák Ferenc, a
Kerepesi temetőben épített mauzóleumába szánt szobor) elkészítéséhez megfelelő,
nagyméretű helyiségre volt szüksége, itt kapott telket a fővárostól és 1881-re
felépítette műtermét. Ezután merült fel az ötlet, hogy az Epreskert teljes
területén művésztelepet alakítsanak ki. A főváros támogatta a Magyar
Képzőművészeti Akadémia létesítését. Területén, az Akadémiának adományozott
telken a múlt században Festészeti Mesteriskola nyílt Benczúr Gyula
vezetésével, amelyet 1887-ben, öt évvel később Lotz Károly festőiskolája,
valamint Strobl Alajos, a legendás „szobrászpápa” szobrásziskolája követett.
Székely Bertalan, Feszty Árpád, Zichy Mihály mesteriskolái, műhelyei is itt
voltak. Ezek az épületek - kisebb-nagyobb átalakításokkal - még mindig állnak,
jelenleg is műtermek.
Az epreskerti mesteriskolák és műtermek 1921-től "beolvadtak"
az Országos Magyar Királyi Képzőművészeti Főiskolába (ma Magyar Képzőművészeti
Egyetem). A kertben antik, középkori és reneszánsz műemlékek másolatait
állították fel. Itt állították fel például a Kolozsvári testvérek prágai Szent
György szobrának másolatát és ide szállították a budavári Mátyás-templom
(Nagyboldogasszony-templom) Schulek Frigyes-féle purista helyreállításakor a
régi templom eltávolított eredeti, középkori épületrészeit is. Strobl Alajos és
növendékei - a hívekkel együtt - mentették meg a pesti Orczy téren lebontásra
ítélt józsefvárosi barokk Kálváriát, Mayerhoffer András alkotását: darabokra
szedték és a köveket talicskán áthordva, itt a kertben építették fel újra. Az
épület egykor a mai Kálvária tér helyén, a Kálvária dombon volt. A legenda
szerint az 1848-49-es forradalom és szabadságharc alatt idejártak buzgón
imádkozni a környékbeli asszonyok a Honvédseregben harcoló férjeikért,
fiaikért. Erzsébet királynénk eredeti, carrarai márványból készült egész alakos
szobra is itt áll (sajnos csak raktáron) már hosszú évek óta, végleges
restaurálásra várva. És itt lehet látni egy másik kincset, Stein György 1486-ban
Mátyás királyunkról készített domborműves fali kapudíszének másolatát. De
ezeken kívül még sok-sok érdekes látnivalót, kincset fedezhetünk fel, ha
rászánunk egy fél napot, hogy a kertet nyitott szemmel körbejárjuk.(Különben az
egész kert egy hatalmas kiállítóhely…).
A neves építész- és szobrászmesterek neveivel fémjelzett Művésztelepnek
sok előkelő látogatója is volt, Ferenc József is többször járt az Epreskertben
(biztos a fene ette oda…). Az egykori Epreskert területén a főváros egyik
művésztelepe alakult ki, ahol nyolc műterem épült föl: a Lendvay utcában a
szobrászok, a Bajza utcában a festők kaptak helyet. Itt állt például Zala
György, a Szobrász háza, valamint a társasági élet egyik központja, Feszty
Árpád és Jókai Mór közös villája.
Az Epreskert egykori józsefvárosi Kálvária építménye és a Parthenón-fríz épülete jelenleg a főiskola
hallgatóinak munkáit bemutató kiállítóhelység. Évközben egyéni és tematikus
csoportos kiállítások helyszíne, a tanév végén pedig diplomamunkák kiállítására
biztosít lehetőséget. Az Epreskert épületeiben a Festő, Szobrász és
Látványtervező Tanszékek műtermein kívül, fém -, bronzöntő, fa- és kőfaragó,
restaurátor, gipsz valamint üvegműhelyek állnak a hallgatók rendelkezésére.
Tanulmányaik során, a tanulás, gyakorlás folyamán alkotott szobrokat ha nem is
kidobják, de ide teszik ki a kertbe.
Az Epreskert sajnos tiltott hely a pórnépek számára, nem látogatható. Olyan, mint a paradicsomi Édenkert: egy titkos és tiltott kert. Csak az egyetem dékánjának vagy rektorának külön engedélyével lehet oda bebocsájtást nyerni.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése