Antonio Tempesta műve egy lapis lazuli nevű drágakőre festett munka. Több szempontból is különleges az itáliai festő újonnan felfedezett képe: műve a megszokottól eltérően nem fatáblára vagy vászonra, hanem drágakő lapra készült. A mű romos állapotban bukkant fel az Iparművészeti Múzeum egyik raktárában, most azonban teljes pompájában lebeg a Ráth György-villa kiállítóterében.
Egyik különlegessége, hogy a kőlap mindkét oldala festve van, egyik oldalán A Paradicsomkert Éva teremtésével, másikon az Átkelés a Vörös-tengeren jelenetei elevenednek meg. A két ábrázolás azonban nem pusztán egy kvalitásos, Raffaello stílusát is felidéző festői munka, hiszen az alapként szolgáló kőzet mintázatával és kőzetzárványaival maga is az ábrázolások szerves részét képezi. A lapis lazuli kéksége és átütő részei átütnek a festményeken, a hordozó mintázata és a művész munkája között sokszor észrevehetetlen a határ. A kő kék színe és erezete előbukkan a festett részleteken is, máskor a kőlap első látásra festetlennek tűnő részletei is finom lazúrozással mintázott. A képeket tüzetesen szemlélve felfedezhetjük, hogy meddig tart a természet és hol kezdődik a művészet. A lapis lazuli-lap helyenként olyan vékony, hogy rajta egészen sejtelmesen átdereng a fény, amitől a két festménynek egészen különleges aurája lesz.
Tempesta műve egy szerencsés véletlen folytán került elő 2016-ban. Az Iparművészeti Múzeum „összecsomagolásakor” (felújítása most folyik) az egyik raktár szekrényének tetején egy jelöletlen kartondobozra bukkantak. Mindössze annyi szerepelt rajta: „leltározatlan üvegkép”. Borzalmas állapotban találtak rá a képre: sok darabba törve, hiányosan és minősíthetetlen festésekkel kiegészítve várakozott a dobozban. Valószínűleg az 1956-os forradalom utáni első revízió során, 1962-ben törölték a leltárból ismeretlen okból. Ekkor bizonyára már törött volt.
A festmény 1622-1624 körül készült VIII. Orbán pápa egyik unokaöccsének megrendelésére. Antonio Tempestának még másik két ilyen lapis lazuli-alapra festett műve ismert, azokat a Mediciek számára készítette, az egyik jelenleg a Louvre-ban, a másik pedig egy olasz magángyűjteményben található. Kuna Ágnes festményrestaurátor elmondta, hogy hatalmas kihívás volt visszaállítani a mű eredeti pompáját. A beavatkozások előtt széles körű technikai vizsgálatokkal tárták fel a kép állapotát. Anyagvizsgálattal igazolták, hogy a hordozó valóban lapis lazuli, majd röntgenradiográfiás és fotótechnikai vizsgálatokkal feltérképezték a nem eredeti gipszkiegészítéseket, valamint a régebbi retusokat és átfestéseket. Az igénytelen javítások gyakran fontos részleteket takartak el. A kiegészítések eltávolítása, valamint a gondos megtisztítást követően a huszonhat darabra tört kőlap összeragasztása és hiányainak pótlása jelentette a kihívást. A hiányokat színben és formában hasonló, formára vágott és megfelelő vékonyságúra csiszolt lazúrkővel pótolták, a ragasztást pedig epoxigyantával oldották meg úgy, hogy a ragasztó az egyik oldalon se hagyjon nyomot. A festett felület kisebb hiányait beilleszkedő retussal pótolták. A kihívást azok a részek jelentették, ahol kulcsfontosságú részletek hiányoztak. A vörös-tengeri jelenet főalakjának, Mózesnek a feje például teljes egészében hiányzott, restaurálását semmilyen képi forrás nem segítette. A fej így teljes egészében rekonstrukció.
Ráth György (1828-1905) az Iparművészeti Múzeum első főigazgatója volt. Műgyűjteménye révén, mely a korszak egyik legjelentősebb polgári gyűjteménye volt, széleskörű elismertséget szerzett már a maga korában. Ráth 1901-ben vásárolta meg a Városligeti villát, amit feleségével együtt műtárgyakkal rendezett be. A villa egyedülálló lakberendezése is muzeális értékű.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése