Mekkora az Univerzum?

                                Mekkora az Univerzum?

 

Amikor Isten a Nagy Terv részeként megteremtette a Világmindenséget, elégedetten dőlt hátra. Az Ördög ott sertepertélt körülötte és bár ámulva, irigykedve, de kissé szkeptikusan figyelte a Mindenség létrejöttét. Így szólt Istenhez:

‒ Ez mind a tiéd? Nem adnál belőle nekem is egy kis részt?

‒ Látom a szemeden Ördög, hogy legszívesebben az egészet akarod – válaszolta Isten. – De tudod mit? Nem bánom. Neked adom mind, ha kell. De egy feltétellel. Kelj útra, és ameddig jutsz, azt mind megkapod.

Megörült az Ördög és a tenyerét dörzsölte.

‒ Rendben van, máris indulok ‒ mondta és rögvest nekiindult. Oktondi kis fejében azt fontolgatta, hogy villámgyorsan bejárja a teremtett világot, és akkor az egész Mindenség az övé lesz. A fénysebesség százszorosával száguldott az Űrben: egy szempillantás milliomod része alatt hagyta el a Naprendszert, a Kuiper-övet, az Oort-felhőt, és máris az intersztelláris űrbe jutott. A Tejútat elhagyva csillagok és gigantikus csillagbölcsők, szikrázó csillagfelhők, galaxisok és galaxishalmazok milliárdjai, élettel teli és halott planéták, poros aszteroidák és jéggé fagyott üstökösmezők billiói mellett száguldott el, ami csak van, ami csak létezhet. Útja során önpusztító, kannibál csillagrendszerek próbálták feltartóztatni. De szánalmas, kicsinyes történetük, gyarló, sorvadó létük teljesen hidegen hagyta. Száguldott tovább a Térben. Amikor a belátható Világegyetem széléhez ért, akkor sem állt meg. Világok, multiverzumok buborékainak százmilliárdjait hagyta maga mögött. Egyre nagyobb sebességre kapcsolt. A töméntelen sok, több ezermilliárd trillió, a mi Univerzumunkhoz hasonló világegyetem összekapcsolódott egymással és sűrű, fénylő szövetnéket, irdatlan kozmikus, interdimenzionális térhálót alkotott körülötte. De ekkor már a Tér is megváltozott és az anyag megszokott háromdimenziós kiterjedése a többszörösére nőtt, és az Idő is, mint negyedik dimenzió új fogalmat nyert, és a Téridő kontinuum új és más fizikai jelentőséggel bírt: Tér- és Időtágulást produkált. A Végtelenség új értelmet nyert és megsokszorozódott, fraktálódott. De az Ördög nem lankadt. Féreglyukak és fekete lyukak millióin hatolt át (a szingularitás csak növelte sebességét), így újabb és újabb eddig nem látható, nem érzékelhető s eképp fel nem fogható világokat fedezett fel. Megsokszorozva sebességét, ment tovább. A Mindenen Túl  határmezsgyéjét elhagyva az Űr feneketlen, rémisztően sötét bugyrai nyelték el. Aztán egyszer csak úgy érezte, hogy eljutott az Isten teremtette Mindenség határára. Gyakorlatilag eljutott az abszolút Végtelenség végéig. Ott állt a Semmi szélén. Elégedetten csettintett: „Mindent elértem, mindent megszereztem”, nyugtázta magában, és egy kis, alig hallható kuncogást hallatott. De ekkor kegyetlenül csikarni kezdett a hasa. Így hát gyorsan lekuporodott, hogy elvégezze dolgát. Majd visszaindult. Kétszázhatvanhét millió négyszázhatvanháromezer év telt el. Mikor visszatért, nagy mellénnyel, elégedetten, arcán kaján vigyorral szólt Istenhez:

‒ Bejártam a világodat amit teremtettél, és eljutottam a végére. Most már az enyém, ahogy ígérted.

‒ Nono, várj egy kicsit Ördög, ne siess annyira. Azt mondod eljutottál a végére? Akkor mi ez a kis piszok itt? – mutatott a kisujja tövébe, ahol az Ördög nemrég végezte a dolgát.

 

                                 "Mi csak egy fejlett majomfaj vagyunk egy nagyon átlagos csillag kis bolygóján. De megérthetjük az Univerzumot. Ez tesz minket különlegessé".   Stephen Hawking