1868-ban és az azt megelőző időkben az Andrássy út (akkor Sugár út) végén, a mai Hősök terén (ahol most a Millenniumi Emlékmű, a Szépművészeti Múzeum, és a Műcsarnok áll) nem volt semmi. A Városerdő (a későbbi Városliget) részeként legfeljebb fás, erdős park volt. Aztán egy Zsigmondy Vilmos nevezetű bányamérnöknek egyszercsak eszébe jutott (gondolom a körültekintő vizsgálódások után), hogy kutat fúr a „Hősök tere” kellős közepén.
A hévizes artézi kutat még 1868-ban kezdte fúrni, míg végül 1877. június 4-én talált rá a hévízre 971 méter mélyen. A kút fölé egyszerű építményt épített, amit Zsigmondy 'fúrháznak' nevezett. 1884-ben lebontották és helyére Ybl Miklós tervei alapján egy ivókút, díszkút (Gloriette) épült. A kutat a téren a Hősök emlékköve mögötti fémlap rejti. A volt kút helyén a földhöz rögzítve ma egy réztábla található, amin ez olvasható:
„E helyen fakasztott 74-c fokú, percenként 831 liter hozamú hőforrást tudományos vizsgálatai alapján végzett 971 méter mély fúrással 1878. I. 21-én Zsigmondy Vilmos bányamérnök. E ma is működő forrás tette lehetővé a városligeti artézi fürdő létesítését. OMBKE 1968.” S ez az „artézi fürdő” nem más, mint a mai Széchenyi Gyógyfürdő.
A 971 m‑es mély kút volt akkor Európa legmélyebb fúrása, amiből napi 1200 m³ 73,8°C‑os víz tört fel. „Magyarország fővárosi ez idén egy világnevezetességgel lett gazdagabb: neki van a legmélyebb kútja a földkerekségén. A városligeti artézi kut az, mely csaknem tizenkét évi fáradságos hangya-munka után ez évben ereszté meg végre már-már alig remélt meleg vizét.” (Vasárnapi Ujság, 1878. október 13.)
A Fővárosi Középítési Bizottság 1884. augusztus 25-i rendkívüli ülésén fogadta el Ybl Miklós artézi kút befedésére szolgáló építménytervét, s egyúttal felkérte az építészt a kivitelezés irányítására. Ybl terve a Bizottság tagjainak nagyon tetszett, várható megvalósítási költsége sem lépte túl az előírt összeget. Az építész a testületnek elmondta: a tervet úgy készítette, hogy az alkotás akár végleges is lehet. A Gloriette kút nevet viselő építmény 1884-ben készült el. A 2,5 m magas, nyolcszögletű, félköríves teraszára két széles, baluszteres korlátú lépcső vezetett, amelynek induló hengeres pilléreit oroszlános Budapest címer díszítette. (Baluszter: építészeti elem, kőből készült bábot, függőleges korlát elemeket jelent). A terasz homlokoldalának közepén egy maszkos vízköpő helyezkedett el, amelyből egy kisebb medencébe folyt az ivókúrára is alkalmas gyógyvíz. A terasz közepén egy kupolás, henger alakú, kútházként szolgáló építmény magasodott. Ebből emelkedett ki a Városliget fái fölé nyúló 24 méteres öntöttacél zászlórúd, amelyet a köznyelv fogpiszkálónak nevezett el.
1895-ben megszületett a döntés, hogy a Gloriette helyén egy millenniumi emlékművet, egy Nemzeti pantheont kell építeni. Wekerle Sándor miniszterelnök Zala György szobrászt és Schickedanz Albert építészt bízta meg a feladattal. A két oszlopcsarnok később készült el és a királyszobrokat csak 1905 és 1911 között készítették és helyezték el bennük. Eredetileg 14 magyar uralkodó szobra állt az emlékműben. A Gloriette az Ezredéves emlékmű építése miatt 1898-ban útban volt, ezért áttelepítették a XII. kerületbe a Svábhegyre, a mai Széchenyi hegyre, ahol emlékműként és kilátóként szolgál. A korabeli Pesti Hírlap így írt: „A csinos gloriettet, mely Ybl Miklós tervei szerint készült, most más helyen akarják fölállítani. Egyesek azt szeretnék, hogy az a népligetben állittassék föl. A svábhegyi lakosok azonban azt óhajtják, hogy a Széchenyi-hegy csúcsán helyezzék el s a zászlórúd jelezze a főváros legmagasabb pontját.”
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése