A Hősök temetőjét 1903-ban alapították,
ekkor az Új Köztemető két
parcelláját különítették el katonai temetkezési hely céljából. Ez a
katonatemető később más parcellákkal bővült, és 1916-ban a korabeli sajtó
adatai szerint csaknem tízezer katona végső nyughelyéül szolgált. A háború
harmadik évére, 1916-ra az első világégés már jelentős véráldozatot
követelt hazánktól. Budapest katonai parancsnoksága ezért az év novemberére,
mindenszentek napjára emlékművet készíttetett az elesett hősöknek. Az
ideiglenesnek szánt, az állítók szándéka szerint később maradandó alkotásra
cserélendő mementó elkészítésére Körmendi
Frim Jenő szobrászművészt kérték fel, az építészeti kivitelezést pedig Reiss Zoltán hadnagy, építészmérnök
végezte, aki a kivitelezés munkáját alig két hét alatt teljesítette.
Körmendi-Frim ekkor már egy évtizede, 1906-tól szerepelt a Műcsarnok tárlatain, így ekkor már befutott szobrász volt, bár
fontos köztéri alkotásai nagyrészt későbbiek. Budapesti köztéri szobrai között
volt az egykori Nulla kilométerkő Magyarok Nagyasszonya alakja a Clark Ádám téren, valamint a margitszigeti rózsakertben felállított Erzsébet királyné szobor. Több katonai
emlékmű, szobor is fűződik nevéhez.
Az Új Köztemetőben állított emlékmű leírását Az Ujság 1916. november 2-i száma közli: „Hatalmas három dombbal képzett tömegsír emelkedik s ezen állította fel Körmendy-Frimm Jenő szobrászművész az emlékművet. A mű teljesen magyar eszme: Isten kardja emelkedik ki a középső dombból »Pro Patria« felírással és a két szélső dombon a kosfejes »Attila kincse« alkalmaztatott áldozati tűz gyanánt.” Újabb világháború jött, melyben több százezer magyar honvéd halt hősi halált itthon és szerte Európában. A háború elvesztése ennek az emlékműnek sorsát is megpecsételte, 1945 után, Rákosiék eltávolították. A temetőparcellák, a hadisírok gondozatlanná váltak, és a feledés homálya borult a hős katonáink sírjaira. 1946-ban mintegy 25 000 katonasír volt a sírkertben. Csoda, hogy Rákosiék a katonai rohamsisakkal díszített sírokat nem semmisítették meg mind… Néhányuk szerencsére megmaradt. Így is több tízezernyi sírt számoltak fel, a sírhelyeket beszántva, sírköveiket szétzúzva, elpusztítva.
A Magyar Hősök emlékünnepét május utolsó vasárnapján tartják azokra a magyar katonákra és civilekre emlékezve, akik az életüket áldozták Magyarországért. Az ünnepen általában katonai tiszteletadással egybekötött koszorúzási megemlékezést tartanak a rákoskeresztúri Új köztemetőben a magyar katonahősök emlékművénél, valamint a Hősök terén, a az összes elesett első világháborús katonára emlékeztető Hősök emlékkövénél, a Millenniumi emlékmű előtt. Az elesett magyar hősök emlékezetét először az első világháború idején, 1917-ben iktatták törvénybe, Abele Ferenc vezérkari őrnagy kezdeményezésére. Abban az időben állt fel a Hősök Emlékét Megörökítő Országos Bizottság, melynek feladata a települések emlékmű-állítási programjának lebonyolítása volt. Az egyik legismertebb alkotás a Hősök emlékköve, melyet 1929-ben avattak fel a budapesti Hősök terén. A Hősök emlékünnepét az 1924. évi XIV. törvénycikk rögzítette, mely kimondta, hogy „minden esztendő május hónapjának utolsó vasárnapját (...) a magyar nemzet mindenkor a hősi halottak emlékének szenteli”. Ennek ellenére az ünnepet 1945-től, a kommunista időszakban nem tartották meg. A rendszerváltás után újra lehetett ünnepelni az elesett magyar katonákat, majd a 2001-ben elfogadott LXIII. törvény a korábbi ünnep körét hivatalosan is kibővítette mindenkire, „akik a vérüket ontották, életüket kockáztatták vagy áldozták Magyarországért.”
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése