"A bolondok rendszerint a mezei virágokért rajongnak. A mezei virágok a föld vad gondolatai, nyílnak magoktól szeszélyesen összevissza." (Mikszáth Kálmán: Beszterce ostroma)

2021. június 4., péntek

Mai Manó fotográfus, a császári és királyi udvari fényképészmester műteremháza a Nagymező utcza 20. szám alatt: a Mai Manó Ház, a "mai" Magyar Fotográfusok Háza

Az épület első gazdája, Mai Manó, császári és királyi udvari fényképészmester 1878-ban lett önálló fényképész Budapesten. 1885-ben már négy segéddel dolgozott. Alapító tagja volt a Fényképész Ifjak Önképző és Segély Egyletének. Egyik kezdeményezője a Magyar Fényképészek Országos Szövetségének. A kor szakmai közéletének vitathatatlan tekintélye. Alapítója és főszerkesztője A Fény című lapnak (1906). A Fényképészek Asztaltársaságának is elnökévé választották (1896). Beutazta Németországot, Olaszországot, Franciaországot, hogy tökéletesítse tudását. Gyakorlati tapasztalatai mellett elméleti képzettsége is jelentős volt. A Milleniumi Kiállításon királyi elismerést és állami ezüstérmet nyert. Az 1900-as párizsi világkiállításon aranyérmet kapott. 

   1894-ben műtermet építtet a Nagymező utca 20-ban, a Fővárosi Orfeummal (utána Moulin Rouge majd Fővárosi Operett Színház) átellenben. A kívülről háromemeletesnek látszó épület nyolc bejárható szintet rejt. A házat Nay Rezső és Strausz Muki tervei alapján, Mann József építészmester építette fel. A műteremház gazdagon díszített neoreneszánsz, historizáló külső homlokzatot kapott, szobrok, domborművek, díszítések és terrakotta lapokra festett freskók díszítik. A falfreskókon, a festé­szetet és a fény­­képészetet jel­ké­pe­­ző allegorikus nőalakok a két művészeti ágra jellemző tárgyakat tartanak kezükben, a kor fényképészeti ikonográfiájában megszokott módon jelezve e képkészítési eljárások rokonságát. Ezek még felújításra szorulnak, de mind az utca túloldaláról, mind fenn, a széles erkélyről jól szemügyre vehetők. (A ház igazgatónőjének szíves engedélyével volt szerencsém az erkélyről is fotózni, ahova pedig halandó nem teheti be a lábát…). A ház utcai homlokzata előtt állva tátott szájjal csodálhatjuk meg a zöld-sárga Zsolnay pirogránit burkolatokat, a kapu feletti fényképező puttót, az akantuszos levélsorral szegélyezett falmezőket, a tölgylevél mintás kapubélleteket, a kapu feletti füzérdísszel övezett antik maszkot s ezek mind-mind Zsolnayék égetett porcelánjából megformálva, amely porcelándíszek szinte beborítják a palota egész homlokzatát. A homlokzat két oldalán, egy-egy gazdagon díszített, neoreneszánsz, timpanonos, kagylódíszes záradékú, Zsolnay-pirogránit elemekből készült szoborfülke, és bennük bronz nőalakok állnak.

   A házba belépőt a kapuban még ma is a terazzo padlóburkolatból kiolvas­ha­tó „Salve” „Légy üdvözölve” felirat fogadja, pontosan úgy, mint akkor. A lépcsőház oldalfalában megmaradtak a néhai kirakatszekrények. A gipszstukkók alatt kialakított díszes üvegvitrinekben Mai Manó legjobban sikerült fotográfiáit, a híresebb társasági személyiségek, arisztokraták, elegáns budapesti hölgyek, és természetesen a legbájosabb gyermekek portréit tekinthette meg a belépő, aki egyúttal választhatott az általa igényelt hátterek, beállítások, kellékek, világítások között is. A műteremház előcsarnoka a fotográfus munkáinak reklámozására szolgált. Az elő­­­csar­nok fél­e­me­leti galériájára márványlépcső vezet, kovácsoltvas korlátjában MM monogram. Aki a mennyezetre feltekint, az Albert Raudnitz bécsi festő, 1894-ben festett, aranyozott keretbe foglalt olaj táblaképének puttóit láthatja. Az első emeleti folyosó udvarra néző hármas ablakának maratott mintás üvegtáblái ma is láthatóak, természetesen itt is a fényképész monogramja köszön vissza a bonyolult díszítések szövevényéből. Ebben a félemeleti irodában fogadták és üdvözölték a fényképész alkalmazottai, az ún. fogadókisasszonyok a vendéget, s beszélték meg vele, portrét vagy családi képet óhajt-e, hány darabra, milyen méretre gondol, mi, mennyibe kerül, milyen határidőre szállítanak, etcetera. Innen faragott tölgyfalépcső visz a má­sodik eme­leti fo­ga­dó­terembe. Korlátja még a hegesztés feltalálása előtt készült, a fémdíszeket összelapolták és szegeccsel erősítették össze. Mestermunka. A szalonnak berendezett teret meghatározzák Róth Miksa festett ólomüveg-ablakai. Az épület egyik legszebb részébe, a felvéte­lezésre szol­gáló nap­fényműterembe érünk. A két végfalon freskók láthatók, melyek nemcsak a helység dekorativitását növelték, de a fényképek elkészültéhez is konkrét háttérként szolgáltak. Két fotó erejéig jómagam is páváskodom e festett falképek előtt.







































































































































































































































 

 

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése