Nemti szép fekvésű, hegyvidéki kicsiny falu a Mátra hegyvonulatában. Nógrád megye keleti szélén, a Zagyva völgyében fekszik, Salgótarjántól 22 km-re. A falu erdejében 1934-ben nyitották meg a kerámia gyártáshoz szükséges agyag- és homokbányát. A gyorsan lefejtett mezők után egyre több bányát zártak be, majd a szomszédos Dorogházán nyitották meg a Ménkesi szénbányát és a dolgozókat is ide helyezték át. Ennek bezárásával a rendszerváltozás után megszűnt a salgótarjáni medence összes bányája.
Nemti a palóc területhez tartozó település. A palóc név az orosz, lengyel palovec (jelentése: ’kun’) szó átvétele, valószínűleg a kunok 13. századi tömeges beköltözése előtt kis csoportokban, a magyarság között megtelepült kun népcsoport (úzok, más néven fekete kunok) megjelölésére szolgált. Egy legenda szerint a falu neve is egy úz lánytól származik. A településen nagy hagyománya van a palóc népviseletnek. A hagyományőrző csoport tagjai őrzik a díszes nemti viseletet.
A táj átmenetet képez a Mátra miocénkori rétegvulkáni területe, valamint az Észak-nógrádi bazaltvulkáni táj között. A falu mögötti dombsorozat geomorfológiai eredete a Mátrához köthető, azonban itt, a vulkáni peremterületen a vékonyabb lávatakaró már lepusztult. A vulkánosság emlékét a helyenként vastag rétegekben a sekélyvizű lagúnába lerakódott, a lávaömlést megelőző riolittufa-szórás és a robbanásos kitörések során kiszórt vulkáni bombák jelzik. A felszínen tengeri és édesvízi homok és agyagüledékek találhatók, helyenként parti hullámtöréses zónára jellemző breccsával, illetve kagylótörmelékes, cementált homokkővel. Az üledékek alatt agyagpala, mélyebben barnakőszén telepek találhatók. Az üledékéket egyre vastagabb rétegekben jégkorszaki lösz borítja. Jellemzőek itt a jégkorszakot lezáró olvadás során bevágódott mély szurdokvölgyek (lásd a Morgó-gödör kanyonja).
A táj földtani szempontból miocén korú kőzetekből áll. A miocén földtörténeti kor idején (kb. 20 millió éve) képződött, több száz méteres vastagságú üledékes összlet döntően finom- és durvaszemcsés homokkőből áll, amely az egykoron itt hullámzó Paratethys partmenti–sekélytengeri zónájában rakódott le. Majd a Pannon-tenger visszahúzódásával és eltűnésével vált láthatóvá. A formációt a felszínen általában sárga, szürkésfehér színű, karbonátos kötőanyagú, különféle mértékben cementált homokkő alkotja, konglomerátum-betelepülésekkel. Ez a kőzettípus alkotja a szóban forgó Sárkány-szikla kőzetanyagát is. A meredek lejtőből kiemelkedő, bizarr kinézetű sziklaképződményeket nézve feltehetjük a kérdést: vajon hogyan alakulhatott ki? Hát így: a homokos összlet betemetődésével valaha megindult annak kőzetté válása. A homokkő üledékekbe ágyazódó sekélytengeri fosszíliák meszes oldatai átjárták az eredetileg porózus homokot, amely „összetapasztotta”, összecementálta a szemcséket a homokkőtestben, amelyeket napjainkban az erózió (felszínlepusztulás) hámoz ki a lazább kőzetek fogságából. Ez az oka annak, hogy a könnyen pusztuló homokos üledékekből bizarr sziklaszobrokként („sziklacipók”) formálódtak ki a jobban cementált egységek. Hát így „nőtt ki” a Sárkányszikla a környező „puhább” homokrétegekből, lassan, de biztosan kiemelkedve, elkülönülve környezetétől, miként a sárkány pikkelyei kiállnak a hátából. A helyiek szerint a kőmonstrum egy kővé vált sárkány legendáját hordozza.
Ez a fantasztikus és értékes geológiai csoda sajnos semmilyen védettséget, védelmet nem élvez. Tervezem, hogy bemegyek a Kossuth téren található Agrárminisztériumba (az ő hatáskörükbe tartozik a Természetvédelem is), és meghallgatást kérek a miniszternél ("Felmegyek a miniszterhez"), és megpróbálom sürgősségi kérelemmel természetvédelmi területté és fokozottan védetté nyilváníttatni (és ismertető és tiltó táblákkal ellátni, úgy ahogy kell). Úgy tudom, hogy civilek is kezdeményezhetik az eljárást. A 24. óra utolsó percében vagyunk! Sajnos az idelátogatók némelyike nem értékeli ezt a helyet, tisztában sincsenek ennek jelentőségével, értékével. A gyerekek rámásznak, felmásznak a tornyokra, a kövekre, játszótérnek, mászókának, homokvárnak tekintik. Persze a primitív szülők engedik ezt, sőt ők maguk is ezt teszik. A képeimen látható, némelyik kiálló kőre már rámásztak és letörték! Szomorú, másik példája ennek, a Solymár melletti Paprikás-patak mentén található másik ilyen hasonló geológiai látványosság, egy több millió éves homokkő-kibúvás, amit a gyerekek (és felnőttek!) mára már teljesen letúrtak és tönkretettek (az sem védett!(?)). Pedig annak még egy különlegessége, érdekessége is van, mégpedig az, hogy színes (sárgás-vörös). (A kínai Színes-hegyek - kicsiben. A blogban már bemutattam). Figyelemfelhívó és tájékoztató táblák kihelyezésével talán még meg lehetne menteni őket, legalábbis mérsékelni a pusztítást. Ebben reménykedem.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése