A 13 hektár kiterjedésű védett területen szép feltárulásban láthatjuk az oligocén tenger rétegesen lerakodott üledékét. A mintegy 30 millió évvel ezelőtti tenger parti sávjában halmozódott fel a néhol különleges formát mutató sárgásbarna, nagy kvarc tartalmú homokkő. A kőzet alsó része keményebb, sötét színű, míg a felső egyharmada valamivel világosabb és lazább szerkezetű, benne kavicsos rétegek is vannak. Ebben a világos színű rétegben cápafogakat is találtak.
A megközelítően 500 méter hosszú és mintegy 30-40 m magas kőzetfal legmeredekebb részén, valószínűleg egy lazább üledék kimosásával, természetes barlang keletkezett, melyet mesterségesen mélyítettek tovább. A tatár- és törökdúlás idején menedékhelyül szolgált a helyieknek, valamint a XIX. század végéig barátlakásként „funkcionált”, remeteéletet élő szerzetesek is lakták az üregeket. Bél Mátyás említette megyei leírásában, hogy 1730 táján a barlangnak "ajtaja" és "ablaka" is volt." (Bél Mátyás neves magyar földrajztudós, polihisztor, a 18. századi magyar tudomány kiemelkedő alakja. Életműve elismeréseképpen a magyar hontól, halála után a „Magnum decus Hungariae”, azaz „Magyarország nagy ékessége” címet kapta).
A kishartyáni kőzetlemez, vagy inkább homokpad közel 20-30 millió (oligocén/miocén) éves tengeri üledék, melynek geológiai neve: slír. A slír (vagy slir) speciális molassz. A molassz a törmelékes üledékes kőzetek egyik kategóriája, az extrabazinális (szállítódásnak alávetett), nagyobb kiterjedésű geoszinklinálisban (üledékgyűjtő medencében) felhalmozódó, fizikai erózióval képződő üledékek gyűjtőneve. Akár sekélytengeri, akár szárazulati (kontinentális) üledékgyűjtőben keletkezett, molassznak nevezzük. A kishartyáni slír partmenti, sekélytengeri homokkő, ebből következően finomhomokos, agyagos összetételű, mely sok ősmaradványt tartalmaz.
A slír nem önálló kőzettípus, kizárólag a miocén korú (23M - 5M év), a Pannon-tenger közép- és nagymélységű üledékgyűjtőiben kiülepedő agyagos homokok összefoglaló neve. Nemzetközileg nem elismert név, csak a német geológiai iskola nevezéktanának része, amelynek alapján Magyarországon is használják, mivel a magyar geológiai kutatások a tudománytörténet kezdetén nagyban támaszkodtak a német eredményekre és nevezéktanra. Magyarországon főleg az Északi-középhegység környezetében (Cserhát, Karancs-Medves) fordul elő.
Ásványos összetétel: kvarc, földpát, muszkovit, agyagásvány, karbonát-ásvány. A palócok az apoka névvel illetik. Fontos szerepet játszott az oligocén szenek kialakulásában. A oligocén elején megjelenő tengerelöntés 100–150 méter vastag üledékkel fedte be a mocsaras, lápos területeket, így megfelelő körülményeket teremtve a szénképződésnek. Az itteni szén színe szürke, zöldesszürke, vastagsága 400–600 méter. A Pannon-tenger lassú lefűződése, visszahúzódása után a feltöltő munkát végző folyók üledéke fedte be.
A kishartyáni Kőlyuk-oldal monumentális, nem veszélytelen meredélyét, lépcsőit megmászva, és lábazatát végigjárva, az előbb említett ősi időszakokat - több tízmillió éveket visszamenve az időben -, megjárhatjuk, múltbeli földtani, geológiai képződéseinek helyszíneit bejárhatjuk. Ezen a vidéken egykor több száz méter magas tenger lepett el mindent. Csak azt kell elképzelnünk, hogy most a tengerfenéken sétálunk vagy egy nem sokkal későbbi ősi, sebes sodrású folyam medrének alján mászkálunk… Hátborzongató, bizsergető élmény. Mindenkinek javaslom átélni…
„Apoka: az a homokképlet, mely a Mátra északi geologiai határánál már Bodonynál kezdődik s É-ra és Ny-ra messzire kiterjed; nagyon sajátságos hepe-hupás vidék ez; az egymás mellé sorakozó dombhátak és kisebb-nagyobb hegysorok tetői hol gömbölyűek, hol laposak, majd hosszan nyúlnak, majd kúpalakuak, többnyire meztelenek s csak néhol fedi silány bükk- és tölgyerdő.” Forrás: Pallas Nagylexikon
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése