A zenélő kavicsok völgye: a Csörgő-patak szurdok: a foltos szalamandrák, az erdei békák, a hungarikum kérészek és a kisasszony-szitakötők birodalma

A Csörgő-patak medre hazánk egyik legvadregényesebb szurdokvölgye, ahol több tízméteres vulkáni andezit falak között csodálhatjuk meg a víz vad, felszínformáló erejét, amely hosszú évmilliók alatt alakította ki ezt a csodálatos, festői szépségű geológiai tájat. Egy elvadult, érintetlen mesebeli birodalomban járunk. A páratlan, lenyűgöző látványtól valósággal földbe gyökerezik a lábunk, és egy (sok) pillanatra megállva hódolattal hajlunk meg a Természet nagysága előtt. A Csörgő-patak a találó, hangulatos-hangzatos nevét onnan kapta, hogy heves, nagy esőzések idején a patak medrében felgyülemlő kisebb-nagyobb görgeteg-kövek sodródás közben csörgő, koccanó hangot adnak, ahogy összeverődnek, egymáshoz érnek.      

  Szeretünk árkokban, patakvölgyekben, szakadékokban, kanyonokban mászkálni: a patakmedret követve, sőt annak köves, sziklás medrében haladva, az elején, bal oldalt felnézve, hatalmas sziklafalak, a Csóka-kő gigantikus óriásokként őrt álló andezit-tornyai tűnnek elő. Meredek kaptató, majdhogynem veszélyesen meredek ösvény fut fel ide, de a fantasztikus látvány megéri a fáradságot. A kővé vált órások birodalmában vagyunk, a lábuk mellett apró porszemeknek érezzük magunkat. Visszatérve a patakhoz, utunk a hangulatos, vadregényes patakmederben folytatódik, amelyben való mászkálás, a szikláról sziklára való ugrálás élményét nem szabad kihagyni. A patakvölgy egyszer csak látványos, vad szurdokba vált át, meredek sziklafalak árnyékában óriási, a heves sodródástól gömbölyűre csiszolódott vulkáni sziklákon, mohával borított, dzsungel-szerű terepen hatalmas kidőlt fatörzseken egyensúlyozva, vagy éppen alattuk átkúszva mászunk át. Emiatt itt lassan haladunk előre a hűvös, félhomályos völgyben. Több ízben a szurdok többméteres, függőleges sziklafalai közé szorulva, a sziklákon nagy nehezen átmászva, a kidőlt fatörzsekbe, görcsbe merevedett gyökereikbe kapaszkodva evickélünk ki belőle. A tiszta vizű, csendes, háborítatlan patakvölgy és szurdoka a biztonságot, a nyugalmat kedvelő, félénk foltos szalamandra, az acélkéken villanó, zafírkék-szárnyú kisasszony szitakötő, a félszegen megbúvó erdei békák otthona. Még kérészek is laknak itt, ami nagy szó! Néhányukat láttuk az ezüstös vízfelszín fölött tovaillanni. Varázslat az őserdő mélyén! Cikázó röptüket figyelve, a növényvilág változatosságát is megcsodálhatjuk: a sziklafalakról lefolyó, az itteni hűvösebb, nedvesebb klímát kedvelő növényeket, úgymint a különleges zuzmókat, borostyánokat, indákat, a sziklák repedéseiben megkapaszkodó páfrányokat, valamint az élő fák földből kibúvó, kígyóként tekergőző vastag gyökereit és a már régen kidőlt vastag fatörzseket szinte teljesen beborító, nedves, állandó víztartalmú, puha, szivacsos érintésű mohatelepeket. 

  A patakvölgy peremén csupasz, kimosott gyökerű fák kapaszkodnak görcsösen és kitartóan, az erózióval dacolva. A legendák, a mindenféle szájról-szájra terjedő szóbeszédek és dajkamesék úgy tartják, hogy a völgy titokzatosságát, elhagyatottságát, rejtélyes hangulatát, félhomályos sötétségét, a zajos világtól távoli rejtettségét kihasználva egykor a helyi boszorkányok is kinézték maguknak ezt a titkos helyet, gyakran tartottak itt vad, misztikus szeánszokat, főztek ki áldozatot bemutató, ördögi (boszorkányos) terveket forraló rituálékat. Boszorkányok tanyája volt ez a javából. Banyatanya. A titkos mágiákat  űző, igéző bűbájt árasztó, bűvös boszorkányok kísérteties, vad kacajának hangját pedig messze, egészen Pásztóig vitte a szél… 

  Nekünk ezt a történetet a Csörgő-patak vigyázó fái mesélték el az itteni utunk során, amit mi most továbbadunk és megosztunk mindenkivel…