Egy ősi tengerfenék üledékes alján sétálva: titokzatos, bizarr sziklavonulat a Mátra északi oldalán, Ivád mellett: a Nagy- és a Kis-Lyukaskő tengerben született "cipós" homokkő-sziklái

A Borsod-Hevesi dombság lankás tájait végigszelve, a Mátra alján, Ivád kicsinyke zsákfaluját elhagyva, előbb a Kis-Lyukaskő, majd a Nagy-Lyukaskő (Táltos-sziklának is hívják) látványos, bizarr szikláihoz jutunk el. A területet miocén sekélytengeri homokkő borítja. A miocén földtörténeti kor elején, kb. 23–19 millió éve képződött, több száz méteres vastagságú üledékes összlet döntően finom- és durvaszemcsés homokkőből áll, amely az egykoron itt hullámzó Paratethys-óceán partmenti sekélytengeri zónájában rakódott le. A formációt a felszínen karbonátos kötőanyagú, különféle mértékben cementált keresztrétegzett homokkő alkotja, konglomerátum-betelepülésekkel. A palócok által apókának nevezett homokkő két alaptípusba sorolható. Az egyik a sekélytengeri környezetben, áramlásoktól elkerült helyeken lerakódott, finomszemcsés, agyagos homok. A másik, ennél jellegzetesebb formáció pedig ez a durvább szemcseméretű, keményebb homokkőtömbökkel tarkított változat, amely jól mozgatott tengervízben ülepedett le, fő jellegzetessége pedig éppen az, hogy többnyire karbonátos kötőanyag cementálja össze, ezért képes sziklafalakat alkotni. Hosszú idő alatt a lazább homokkőösszlet belsejében keményebb, különféle alakú és méretű karbonátos konkréciók jöttek létre, amelyeket napjainkban az erózió hámoz ki a lazább kőzetek „fogságából”. Az egyébként könnyen pusztuló homokkőből fél méterre is kiálló, keményebb, lassabban erodálódó „cipók” (darázskőnek is nevezik) dudorodnak ki. A Kis-Lyukaskő cipós homokkő formációja az ország egyik ilyen, legszebb, leglátványosabb geológiai megjelenése.

   Ezek a jobban cementált egységek lehetnek magányosan előfordulók, rétegmentén elhelyezkedők, ill. folyamatosan cementált padok is. A homokkőrétegek cementáltsága a rétegsoron belül is változik, s a keményebb homokkövek kevésbé, a puhábbak jobban pusztulnak. Ezért látni sok helyen jobban perlő, málló köveket, homokfal részeket. A homokköves összlet felszínén helyenként jól megfigyelhető egy pár mm vastag mállási kéreg is, amely jóval sötétebb a homokkő eredeti, sárgás színénél. A kéreg a homokkő mállásának hatására, az abból kioldódó és újra kicsapódó kalcitból és gipszből jön létre. Jellegzetes sötét színét a gipszkristályokba ágyazott szennyező szemcséknek köszönheti.