Levél Novák Katalin Köztársasági elnök asszonynak, Orbán Viktor miniszterelnöknek, Vlagyimir Putyin orosz elnöknek és Szijjártó Péter külügyminiszternek

Tisztelt Elnök Asszony!

Engedje meg, hogy bemutatkozzam: X. Y.  G. S. vagyok, kispesti lakos. El szeretném mondani Önnek, hogy egy 8 pontos béketervet, kompromisszumos békejavaslatot dolgoztam ki és vetettem papírra, az orosz-ukrán háború kapcsán, annak befejezésére, lezárására és főleg azért, hogy orosz és ukrán katonák, valamint a szívünkhöz közel álló nemzettestvéreink, a kárpátaljai magyar katonák életét megmentsük. Ha Ön a mellékelt másik, a Miniszterelnök úrnak írt levelemet is elolvasná, időt szakítva rá, megtisztel vele és megköszönöm.

Tisztelt Elnök Asszony!

Azért bátorkodom írni Önnek, mert meggyőződésem, hogy az orosz-ukrán háborút lezárni és a békét elérni csak úgy lehet, ha a két fél „üdvözítő”, kompromisszumos megoldásként a négy vitatott tartomány autonómiáját, azaz az orosz anyanyelvű nemzeti kisebbség széles jogkörökkel felruházott autonómiáját törvényileg elfogadja és ezzel de facto megvalósul. Ez mindkét fél számára elfogadható megoldás, szerintem csak ez lehet a tartós béke kritériuma, záloga, az egyetlen, lehetséges megoldás! Egyetértek a Miniszterelnök úrral, hogy először tűzszünet kell, majd béketárgyalások. De a tárgyalások megkezdéséhez konkrét kompromisszumos javaslatok, megoldások, célok kellenek. Ez pedig az autonómiáról való megegyezés garanciákkal, majd ezt követően az orosz hadsereg kivonulása Ukrajnából és végül Ukrajna területi integritásának, szuverenitásának helyreállítása (a Krím nélkül). A Miniszterelnök úrnak írt levelemben ezt részletesen kifejtettem. Ebben, a majd másfél hónappal ezelőtt írt levelemben biztattam és kértem a Miniszterelnök urat, hogy egyedül vagy egy békeküldöttség, ha úgy tetszik, békemisszió élén utazzon el Moszkvába és Putyin Elnök úrnak vesse fel, javasolja ezeket a békepontokat (természetesen, ha azokat a Miniszterelnök úr is jónak, elfogadhatónak találja és egyetért velük).

   Szeretném jelezni, hogy béketervemet, békejavaslatomat írott levél formájában Vlagyimir Putyin Elnök úrnak is elküldtem. (A levélben csak a béketerv 8 pontját vázoltam fel és kértem, hogy fontolja meg javaslatomat). A levelet az orosz nagykövetségre vittem, a Bajza utcában. A teljességhez még az is hozzátartozik, hogy béketervemet Szijjártó Péter Külügyminiszter úrnak is vázoltam (a levelet a Külügyminisztériumba vittem be).

Tisztelt Elnök Asszony!

Levelemre legfőképpen a Miniszterelnök úrtól számítanék pozitív válaszra és főleg határozott cselekvésre. De ha késlekedik vele (miközben kárpátaljai magyarok, kárpátaljai magyar katonák tucatjai halnak meg a frontokon), - ha az Elnök asszony jónak, elfogadhatónak tartja békejavaslataimat, békepontjaimat - akkor Önt szeretném tisztelettel kérni, biztatni, javasolni, hogy utazzon el Moszkvába és terjessze elő, javasolja Putyin Elnök úrnak ezeket a békepontokat, aki talán megfontolja, és elfogadja azokat és akkor véget vethetne ennek a rettenetes háborúnak és végre meg tudnának egyezni Zelenszkij Elnök úrral. És ha az Elnök asszony is jó elképzelésnek tartja, a Moszkvai megbeszélés után Kijevbe is elutazhatna (vagy fordítva), Zelenszkij Elnök úrnak is előterjesztve, javasolva a békére irányuló elképzeléseket. Az Elnök asszony már járt Kijevben. Ön Zelenszkij Elnök urat biztosította, hogy Magyarország az ukrán menekült lakosságnak és az Ukrajnában élőknek mindenféle humanitárius, anyagi segítséget megad, és jelezte az elnök úrnak, hogy mivel Magyarország a béke pártján áll, semmiféle fegyvert, hadieszközt nem szállít Ukrajnának, ill. területén ilyet nem enged át. Egyetértek, ez így helyes és ezek Magyarország szempontjából nagyon fontos és korrekt álláspontok. De azt is szeretném jelezni, hogy a békéről csak beszélni, a távolból – mintegy jelképesen – csak kérni azt, csak hangoztatni, nos, véleményem szerint nem elég. Szerintem egy magyaros huszárvágással el kellene menni az „oroszlánok barlangjába”, mindkét félnek határozottan javasolva ezeket a béke megvalósítására irányuló békejavaslatokat és a béke mielőbbi elérésére terelgetni, ösztönözni, mintegy kényszeríteni őket. Véleményem szerint Magyarországnak ezt – is – kellene tennie, ezt a tevőleges, pozitív hozzáállást kellene képviselnie. Magyarországnak most kellene megmutatnia, hogy nemcsak a békevágyunk erős és nemcsak a béke mielőbbi elérésében vagyunk elkötelezettek és érdekeltek, hanem az erre irányuló diplomáciai tevékenységünkben is aktívak vagyunk. És ha az Elnök asszony ezt a konkrét, valós béke iránti elszánt „harcosságot” felvállalná és képviselné a világ előtt (no persze mindenekelőtt és elsősorban Kijevben és Moszkvában), nos, ez a tette, véleményem szerint, kivívná a világ elismerését, megbecsülését Ön iránt. A világ előtt a béke követe lehetne, aki megakadályozta a további öldöklő vérontást és tárgyalóasztalhoz ültette a két egymással ellenséges elnököt. És ezzel elkezdődne, majd megvalósulhatna a hőn áhított béke. És akkor a lövészárkokból minden katona, így a kárpátaljai magyar katonák is élve hazatérhetnének családjaikhoz…

Tisztelt Elnök Asszony!       

Ezzel kapcsolatban még szeretném elmondani, hogy békejavaslatomat mivel majd’ másfél hónappal ezelőtt írtam, tehát ennyivel megelőztem a napokban világot látott, a kínaiak és a pápa által kezdeményezett béketerveket. De azokat elolvasva, tanulmányozva, valójában egyik sem komoly béketerv: a kínaiak az államok közötti viszonyrendszert érintő erkölcsi alapelveket fektetnek le, a pápa béketerve pedig a mózesi hatodik parancsolatot helyezi előtérbe, vagyis ne gyilkolj, ne ölj!, átvitt értelemben ne háborúzz! Vagyis egyik sem tartalmaz konkrét javaslatot, javaslatokat a háború befejezésére, a béke elérésére. Az én 8 pontos béketervem viszont 8 konkrét javaslatot jegyez, ahol kell, érvekkel, kompromisszumos indítványokkal, javaslatokkal alátámasztva. (A február 6-án kelt, a Miniszterelnök úrnak írott levelemben azt is felvetettem, hogy a pápa is elutazhatna Moszkvába, hogy Putyin elnökkel beszéljen és őt a béke megkötésére sarkalja).

   Az a nyolc oldalas levél, amelyet Ön most a kezében tart, a Miniszterelnök úrnak írott levelem másolata.

Tisztelt Elnök Asszony!

Önnek jó egészséget, minden jót kívánok.

Tisztelettel

                                                                                              X. Y. G. S.                                                                                                                                        

Budapest, 2023. 03. 19.

 

 

Tárgy: Béketerv, kompromisszumos békejavaslat az orosz-ukrán háború lezárására, az orosz-ukrán viszony rendezésére

Tisztelt Miniszterelnök Úr!

Bocsásson meg, hogy levelemmel zavarom és értékes idejéből néhány percet elrabolok. Engedje meg, hogy röviden bemutatkozzam: X. Y. G. S. vagyok, budapesti lakos, három gyermek édesapja és egy gyermek nagypapája. Foglalkozásom egyszerű biztonsági őr. De mindig is érdekelt a történelem (különösen a magyar történelem) és a világpolitika. Én kereszténynek, jobboldali, konzervatív, a magyar nemzet egészében hívő és ebben elkötelezett embernek tartom magam. Székely ember vagyok: szüleim, nagyszüleim (Isten nyugosztalja őket) bukovinai székelyek. Édesanyám Hadikfalván, édesapám Istensegítsen születettek, a gróf Hadik András alapította öt falu (Isten öt ujjának nevezett falu) közül az említett kettőben laktak Bukovinában. Nagybányai Horthy Miklós hozta haza a székelységet (így nagyszüleimet is), először Délvidéken, Bácskába letelepítve őket. Nagyszüleim és a szüleim Harasztiban (ma Rasztina, Szerbia) laktak, majd 1944-ben a szerb csetnikek és Tito nacionalista, vérengző partizánjai elől menekülve Tolna-vármegyében találtak menedéket. Én már Bonyhádon születtem és Kismányokon, egy székelyek-svábok lakta Tolna-vármegyei kis faluban laktunk. Mindkettő település a hazai székelység amolyan kis fellegvára, Kismányok a bukovinai székelyek Csíksomlyója.

Tisztelt Miniszterelnök Úr!

A kissé hosszúra nyúlt bemutatkozásom után végre rátérek levelem témájára. És ez a halaszthatatlanul fontos ügy a szomszédságunkban dúló borzalmas orosz-ukrán háború. Úgy tudom, hogy az elmúlt majd egy év alatt, már mindkét oldalon 100-100 ezer katona esett el, valamint mindkét oldalon több ezer, ha nem tízezer civil polgári áldozat a szomorú mérleg. És nem látjuk ennek a rettenetes háborúnak a végét (és azt sem, hogy akár visszavonhatatlanul elfajulhat!..). A hírekből úgy hallottam, hogy tavasszal nagyszabású és fokozódó orosz katonai offenzíva kezdődik el, ami újabb tíz- és tízezrek értelmetlen halálával fog járni mindkét oldalon. A bekövetkező tavaszi orosz offenzíva és a további vérontás elkerülése érdekében, én, személy szerint (persze ki vagyok én, hogy erre, a most már világméretű problémára bármilyen ötlettel előálljak és ilyen, naivnak tűnő megoldást javasoljak) javaslatot szeretnék tenni a béke elérése - mint végső és legfontosabb cél - érdekében. Javaslatom egy béketerv, egy kompromisszumos, a mindkét hadban álló ország számárra elfogadható békejavaslat. És persze azért, hogy ne haljon meg még több katona, ne haljon meg még több kárpátaljai magyar!

    A javaslatom az, hogy Ön, Miniszterelnök Úr, mint a béke kitartó, megingathatatlan híve - szinte egyedüli politikusként egész Európában -, egy békedelegáció, egy, a béke ügyében eljáró küldöttség élén vagy akár Ön egyedül, személyesen, utazzon Moszkvába ‒ előtte persze kérve egy személyes találkozót és megbeszélést Putyin orosz elnöktől – és beszéljen Putyin Elnök úrral, kérve, követelve az azonnali tűzszünetet és a béketárgyalások megkezdését. Szerintem ez a lépés az Ön részéről, a magyar miniszterelnökünk részéről nagy horderejű, precedens értékű és világszenzáció számba menne és óriási figyelmet és meglepetést keltene a világ szemében. Még azt is el tudom képzelni, hogy meghökkenést, megbotránkozást is kiváltana sok ország politikai szereplője és kardcsörtető héjái körében. De nem baj, oda se neki! Önt, Miniszterelnök úr, az itthoni hazaáruló, háborúpárti ellenzék és a külföldi EU-s héják és háborúpárti ragadozók amúgy is az EU fekete bárányának és Putyin barátjának tartják. Ami természetesen nem igaz. A sok - finoman szólva - elvakult, rövidlátó politikus nem látja be, hogy Ön és a magyar kormány a béke mellett teszi le a voksát a háborús konfliktust illetően, amely békét most már mindenáron, mindenképp és minél előbb el kell érni! A másik vádat illetően, Ön - ha szabad véleményt formálnom - azért „barátkozik” Putyinnal (ami persze nem más, mint a normális államközi viszony fenntartása), hogy az eddigi jó gazdasági, kereskedelmi, üzleti (kőolaj, földgáz, Paks II.) kapcsolatok fennmaradjanak az ország gazdasági léte, fenntartása, biztonsága érdekében. ”Navigare necesse est”, hajózni kell, mondták a rómaiak. Magyarország, a magyar állam, a magyar kormány álláspontja ezzel kapcsolatban egyértelmű, mindig is a minden országgal, így az Oroszországgal való normális államközi, gazdasági, kereskedelmi viszony fenntartása volt.

   Visszatérve a nagyon lényeges és fontos mondanivalómhoz, a békemisszió gondolatához, gyakorlati megvalósításához. Ha Putyin elnök fogadja Önt és létrejön a találkozó, a Miniszterelnök Úr a béke megteremtése, elérése érdekében javasolja Putyin elnöknek a következőket (természetesen, ha Ön is egyetért velük):

1.   Azonnali tűzszünet kérése, elérése a frontok teljes hosszában, ha kell, egyoldalú tűzszünet megvalósítása, az ukrán féllel megegyezve, illetve ezt feléje jelezve.

2.     Béketárgyalások azonnali megkezdése az ukrán és az orosz fél között.

3.     Az esetlegesen létrejövő béketárgyalás(ok)kal egy időben az USA, a NATO és az EU azonnal állítsa le az Ukrajnának szóló fegyverszállításokat, valamint az esetlegesen megvalósuló sikeres tárgyalások után az USA és az Európai Unió azonnal vonja vissza az Oroszország elleni összes szankciókat!

4.    A béketárgyalás folyamán – jószándéka és a bizalom jeleként – Putyin elnök jelentse ki, hogy a háború utáni konszolidáció során Oroszország tevőlegesen és anyagiakban jelentős részt vállal Ukrajna újjáépítésében és hathatós segítséget nyújt Ukrajna gazdaságának helyreállításában.

5.    A béketárgyaláson Putyin elnök ajánlja fel, hogy a négy megszállt tartomány (Zaporizzsja, Herszon, Dombasz (Donyeck), Luhanszk) teljes területéről kivonja a hadsereget és visszavonul a háború előtti orosz-ukrán határok mögé, amennyiben az ukrán fél, Zelenszkij végrehajtja és garantálja a következőket:

6.     A négy, többségében orosz ajkúak lakta tartomány mindegyikének teljes jogú és körű autonómiát biztosít, oly módon, hogy az ott élő oroszok hatékonyan bele tudjanak szólni saját életük irányításába, intézésébe, anyanyelvük használatát, kulturális identitásuk gyakorlását semmiben nem korlátozva, és ezen követelések, jogosítványok azonnali végrehajtása és biztosítása megtörténjen. Ehhez a ponthoz szorosan kapcsolódik az Ukrajnában élő nemzeti kisebbségek helyzetének jövőbeni jobb, pozitívabb megítélése, hatékony javítása Zelenszkij és „nemzeti” kormánya részéről. Zelenszkij jelenlegi fasiszta, korrupt, szélsőségesen nacionalista, soviniszta kormánya ugyanis most kizárólagosan és szélsőségesen ukrán párti kormány. A jövőben Ukrajnának olyan demokratikus kormánya kell hogy legyen, amely nem csak ukrán párti, hanem: ukrán párti, kisebbségi orosz párti, kisebbségi magyar párti, kisebbségi ruszin párti és kisebbségi román párti (és más kisebbségi, szórvány vagy diaszpórában élő népcsoport pártján álló) lenne egyszerre. Azaz Zelenszkijnek és kormányának azonnal és teljes körűen vissza kell állítania az országban élő nemzeti kisebbségek népeinek a szerzett és az őket megillető, a szerződésekben lefektetett jogokat és privilégiumokat, és vállalja, hogy ezeket a jövőben, mindenkor biztosítja és tiszteletben tartja. Az ukrajnai orosz anyanyelvű nemzeti kisebbséget - és vele együtt a magyar és a többi kisebbségeket - pontosan ugyanazok a jogok illessék meg, mint a hazai, többségi ukrán lakosságot: se több, se kevesebb! Putyin elnök teljes mellszélességgel álljon ki és a feltételek egyik sarkalatos pontjaként követelje az orosz kisebbség jogainak visszaállítása mellett a magyar és a többi kisebbség érdekeinek és jogainak érvényesítését és erélyesen emeljen szót érdekükben. (Putyin elnök és Oroszország nemcsak az orosz anyanyelvű kisebbségért, hanem egy kicsit a kárpátaljai magyarokért, csorbított jogaik miatt is harcol Kelet-Ukrajnában…) Ukrajnában minden nemzeti kisebbséget egyforma jog illet meg, akárcsak a többségi, tehát az ukrán népet.

7.     Zelenszkij és kormánya a kárpátaljai magyar kisebbségnek, azaz Kárpátaljának is adja meg a teljes körű- és jogú politikai és kulturális autonómiát, akárcsak a négy, többségében orosz ajkú keleti tartományoknak.

8.   A tárgyalás során Putyin elnök joggal követelheti, hogy Zelenszkij végleg álljon el attól a szándékától, hogy Ukrajna NATO tag lehessen. (Putyin elnök helyében én sem örülnék, ha Oroszország Dél-nyugati határain, több ezer kilométer hosszan telepített, fenyegető amerikai (atom)rakétabázisok sorakoznának, Moszkvától alig 500 kilométerre - amellyel a svéd, finn NATO csatlakozás révén, különösen a határokat illetően - Oroszország teljes harapófogóba záródna. Putyin elnök ezt - gondolom - mindenképpen el akarja kerülni. (Ugyanezt a szinte "robbanásig" feszült, kiélezett katona-politikai helyzetet sikerült feloldania Kennedy elnöknek a kubai rakétaválság idején 1962-ben…).

Az Ukrajnában élő mindegyik kisebbség sorsát érintő tárgyalási pontok megvitatása során a magyar nemzeti kisebbséget érintő felvetések (ez a téma már egy ukrán-magyar, azaz Zelenszkij és Orbán Viktor Miniszterelnök Úr közti leendő államközi megbeszélés alapja lehetne és a tárgyalás alapját adnák az orosz-ukrán viszony konszolidációja után):

‒ Zelenszkij és kormánya az ukrán parlament által, most elfogadott és a magyar kisebbség jogait továbbra is megnyirbáló, szigorító tanügyi-, oktatási-, és nyelvtörvényt vonja vissza és olyan új rendelkezést fogalmazzon meg, amely a magyar kisebbség számára, még a legapróbb részletében is elfogadható:

– Kárpátalján a magyarok úgy és akkor beszéljenek anyanyelvükön magyarul, ahogy és amikor ők akarnak és nekik tetszik.

– A magyar iskolákban, a magyar kisebbség körében bevezetett, erőszakosan kikényszerített ukrán nyelv elsajátítását, tanulását (az erőszakos ukránosítás, az asszimiláció veszélye) az ukrán kormány vonja vissza. Az ukránok tanuljanak ukránul, a magyarok tanuljanak magyarul. Azaz:

– A magyar iskolákban magyar nyelvű tankönyvekből magyar anyanyelvükön tanulhassanak a magyar gyerekek.

– Meg kell szüntetni a magyar iskolákban a magyar tanárok, iskolaigazgatók vegzálását, terrorizálását és indokolatlan elbocsátásukat.

– A magyar vonatkozású épületekre, intézményekre vissza kell helyezni a méltatlanul eltávolított magyar zászlót.

– Ugyanezekre vissza kell helyezni a magyar nyelvű névtáblákat is.

– A magyar nyelvű helységnév-táblákat és a magyar nyelvű utcanév-táblákat vissza kell helyezni.

– az ukrán kormánynak abba kell hagynia a kárpátaljai magyarok kettős állampolgárságával kapcsolatban, az azt megszerezni kívánók jogainak megnyirbálását, megnehezítését, zaklatását és hogy bűnözőként, hazaárulóként kezeljék őket saját hazájukban, Kárpátalján.

– Munkácson, a turult, szent madarunkat, a magyarok szent madarát, az ukránok azonnal állítsák vissza a helyére, ahonnan méltatlanul és gyalázatos módon eltávolították.

Egy megjegyzés: A Krímből való orosz kivonulást (amit többek között Zelenszkij esetleg követelne egy esetleges béketárgyalás egyik sarkalatos pontjaként), nos, nem lenne érdemes forszíroznia, mert azt Putyin elnök soha nem fogja teljesíteni. Annál is inkább nehéz lenne megvalósítani, mert Putyin elnök és az orosz politika felfogásában (ami történelmi tény) a Krím mindig is orosz felségterület volt, legalábbis 1654 óta, amikor a Krím, mint ukrán tartomány önként csatlakozott a cári Oroszországhoz. Az, hogy Hruscsov 1954-ben, jókedvében Ukrajnának ajándékozta a Krímet, nos, nem tudom, lehet, hogy a vodka is közrejátszott ebben a döntésében…

    És ha már Zelenszkij annyira szeretné visszakapni a Krímet, azt a Krímet, amit úgymond „elloptak”, elcsatoltak Ukrajnától, akkor kezdhetné azzal, hogy hogy visszaadja Magyarországnak azt a Kárpátalját, amelyet még 1945-ben a Szovjetunió, Sztálin szerzett meg, csatolt el, lopott el (szép, hivatalos kifejezéssel annektált) Magyarországtól. Akkor persze még a Szövetségesek által kreált Csehszlovákiához „tartozott”. Kárpátalját és Magyarország területeit 1920-tól úgy csatolták ide, oda, adták-vették, mint a vidéki kofák a tojást vagy a tehéntúrót a piacon.

   Még egy megjegyzés: a II. világháború befejezése után a korábbi szövetségesek ellenségekké váltak. Oroszország (a volt Szovjetunió) és az USA, valamint a Nyugat között már 78 éve tart a hidegháború, váltakozó intenzitással. A maihoz hasonló mélypont a kubai rakétaválság volt. Churchill elhíresült, de inkább hírhedt Fultoni beszéde adta meg a hűvös alaphangot. Majd folytatódott a Berlini fal megépítésével. Ezt csak súlyosbította, a helyzetet még jobban elmérgesítette a NATO megalapítása 1949-ben. Vagyis mindig a Nyugat, a „nem orosz oldal” öntött először olajat a tűzre! Majd a felbomló Varsói Szerződés tagországai a NATO védőszárnyai alá özönlöttek, állig felfegyverkezve, még jobban szövetkezve a „főgonosz” ellen. (Ahelyett, hogy kerestük volna az enyhülés, a fegyvermentesítés, teljes leszerelés, az együttműködés, a békés egymás mellett élés, lehetőségeit). A vasfüggönyt most viszont nagyon leeresztettük, sőt le lett hegesztve, talán végérvényesen. A ’45 után kezdődő kölcsönös bizalmatlanság és gyanakvás időszaka vezetett a mai kritikus - sőt ma már nyugodtan mondhatjuk - katasztrofális politikai és gazdasági helyzethez… Kölcsönös bizalomépítés helyett kölcsönös elrettentés, kölcsönös fenyegetettség…

   Eszmefuttatásom lényege - és ezt hangoztatom már nagyon rég óta - hogy a NATO megalapításával nem szövetkezni kellett volna a Szovjetunió ellen - elpusztítani, legyűrni, megsemmisíteni minden áron (ma 2023-ban ez történik…) -, hanem a Szovjetuniót fel kellett volna venni a NATO-ba! Tudom, hogy ez sokak szemében istenkáromlás és elképzelhetetlennek tűnik, de ezzel a „húzással” – ahogy szokták mondani - ki lehetett volna húzni a kígyó méregfogát, pontosabban az „orosz medvét” megszelídíteni. Ugyanis, ha mindenki egy tömbben van, mindenki ugyanazon az oldalon van, akkor nincs ellenség! Nincs háborús veszély, nincs fegyverkezés, nem lett volna szükség esztelen fegyverkezési versenyre (amit az USA, a NATO, az EU, Kína, stb. 1949-től elköltött fegyverekre, hadászatra, azt a töméntelen pénzt lehetett volna másra, jobbra költeni, pl. űrkutatásra, már rég embert juttathattunk volna a Marsra amerikai-orosz-európai-kínai-(magyar) kooperációban, az éhező, aszály sújtotta Afrikát segíteni, az óceánokat, benne a bálnákat, a levesteknősöket, a korallokat, az Egyenlítő mentén az őserdőket, benne a gorillákkal megmenteni. A Föld klímájának hathatós javításával megállítani az Arktisz, az Antarktisz és a gleccserek olvadását, ezzel megakadályozni a természeti katasztrófákat: megmenteni a Földet az ökológiai pusztulástól és még ezer és ezer más, okos, humánus dologra… A Föld veszélyben van! A 24. órában, annak is az utolsó percében vagyunk!), nem kellett volna mindkét félnek irdatlan atomarzenált felhalmoznia, megvalósulhatott volna a teljes leszerelés stb... Viszont, nőtt volna a világ biztonsága, javult volna a közérzete, életszínvonala. A világ nemzeteinek nem fegyverkezni, „hidegháborúzni” kellett volna, hanem összefogva egymást segíteni az emberiség boldogulása érdekében. A Mennyország, a Paradicsom itt van a Földön, csak mi poklot csinálunk belőle…

Tisztelt Miniszterelnök Úr!

Ha Ön, mint a magyar békemisszió vezetője kiutazna Moszkvába - ezzel megtéve az első lépést a béke irányába -, és a fent nevezett pontokat, kéréseket, javaslatokat - amennyiben Ön is elfogadhatónak találja - előterjeszti és ezzel megfontolás tárgyát képezi a két fél között az esetleges, jövőbeni béketárgyalás és a béke megvalósításának érdekében, bizonyos vagyok benne, hogy ezzel nagy tettet valósítana meg, kiváltva a világ elismerését, megbecsülését és tiszteletét. A Miniszterelnök Úr ezeket a javaslatokat megtehetné Putyin elnök felé, annak érdekében, hogy a háború minél előbb véget érjen és emberéletekben ne történjen tovább pusztulás. Ezért javaslom, és kérem tisztelettel Önt, hogy a béke „kieszközlésére”, úgy is mondhatnám, hogy kikényszerítésére az első lépést mi magyarok, a magyar kormány és Ön, Miniszterelnök Úr tegye meg.

   A béke érdekében nekünk magyaroknak, a csekély lehetőségünkhöz képest is mindent meg kell tennünk, minden követ meg kell mozgatnunk. A távlatokat nézve - ha legalább a harcok abbamaradnának és a felek tárgyalóasztalhoz ülnének, az már fél siker. Megjegyzem, ilyen békemisszió végbevitelére a katolikus egyházfőt, a Szentatyát (mint a béke ügyének másik állhatatos, kitartó istápolóját), Ferenc pápát is el tudnám képzelni, magyarán, ha a pápa elutazna Moszkvába és beszélne Putyin elnökkel, a békét, a béketárgyalásokat, a megegyezést szorgalmazva, javasolva, kérve, sőt követelve. (I. Leó, azaz Nagy Szent Leó pápa, a „béke pápája” megtette, amikor a hun király, Attila elé járult, hogy Rómát megmentse. Belátta, hogy az ima nem elég. Akkor a pápa Rómát mentette meg, most, ma a világot kellene megmenteni a háborútól, a világégéstől és a vele járó globális szenvedésektől).

Tisztelt Miniszterelnök Úr!

Engedje meg, hogy a mai háborús helyzettel és a kompromisszumos, a kölcsönös engedményekre épülő békejavaslattal kapcsolatban ezzel, az előbb említett, régi, ókori történelmi eseménnyel vonjak párhuzamot: Krisztus után 450-ben Attila hun király, „Isten ostora”, félelmetes seregével megtámadja Galliát, nagy városait elfoglalja és felégeti. A „casus belli”, a háborús ok a támadásra ebben az esetben az volt, hogy a Nyugatrómai Birodalom megtagadta az adófizetést a hunoktól. Nyílt kenyértörésre akkor került sor, amikor Flavius Aetius római hadvezér ellenállt és jelentős számú légióival 451-ben, a catalaunumi csatában - az ókor egyik legnevezetesebb csatájában - megütközött Attila szintén jelentős számú seregével (a helyszín Gallia, Lutetia Parisiorumtól (ma Párizs) 80 km-re). A csata döntetlenül ért véget, egyik félnek sem sikerült kicsikarni a győzelmet, viszont mindkét sereg súlyos véráldozattal járó óriási emberveszteséget szenvedett és erősen meggyengült. Ennek ellenére Attila Róma ellen fordult. De ekkor Leó pápa a városon kívül a hun király elé járult, találkozott vele és sikerült elérnie, hogy Attila megkímélje Rómát és békét kössenek a birodalommal. Attila hajlik a kérésre, a békés megoldást választja, visszavonul, nem pusztítja el Rómát és új békeszerződést kötnek. Leó pápa ezzel a tettével méltán érdemli ki a béke atyja, a béke pápája címet. (Igaz, hogy három év múlva a birodalomba betörő vandálok feldúlják Rómát, kifosztják, felégetik, iszonyatos vérengzést, pusztítást visznek végbe, nevükhöz „méltón”). Példámban, a két főszereplő, a pápa hősies bátorsága és elszánt ellenállása, valamint Attila megfontolt, belátó bölcsessége, józan ítélőképessége mutatkozott meg. Mindketten engednek, kompromisszumos békekötésük megoldást nyújtott a véres hadjárat befejezésére. És ezt a hadjáratot a hun király „arcvesztés nélkül” úgy fejezhette be, hogy nem szenvedett vereséget, és méltóságán, büszkeségén sem esett csorba. Sőt, ő volt a belátó, engedékeny, kegyes uralkodó. A középkorban eme erényt lovagias titulussal illeték volna, mai szóhasználattal úgy mondanánk, hogy diplomatikus. A mai háborús helyzetben, most erre lenne szükség, hogy Putyin Elnök úr Attila királyhoz hasonlóan ilyen belátó, sőt előrelátó, bölcs, megfontolt, a megbékélésért kompromisszumokat tevő ill. elfogadó, diplomatikus politikus legyen.

Tisztelt Miniszterelnök Úr!

Egyszer véget ér a háború, egyszer majd elhallgatnak a fegyverek. Ukrajnának a romokból majd fel kell épülnie, újjá kell épülnie. Úgy tudom, hogy az EU és minden tagországa hathatós anyagi, pénzügyi segítséget kíván nyújtani majd ehhez. Sőt, talán kötelező is lesz a segítségnyújtás. Így Magyarországnak is. Ezzel nem is lenne gond, de nagyon fontosnak tartom leszögezni és kiemelni: Magyarország addig ne adjon egy árva, huncut Eurofityinget sem Ukrajnának, amíg Ukrajna a magyar nemzeti kisebbség sorsán, közérzetén, identitásának megtartásában hathatósan, gyökeresen nem javít, az előző pontokban felsoroltak szerint. Magyarország eme pontok maradéktalan betartásának hiányában blokkolja Ukrajna EU-s tagságát (bár a felvételére rövidtávon kevés az esély) és blokkolni kell az ország NATO-ba való felvételét is. Ukrajnának sokat kell tennie a belső demokratikus viszonyok helyreállítására is; ennek feltétele többek közt a pártok szabad működése, a pluralizmus megvalósulása; a szólás- vélemény- és sajtószabadság (újságírók vegzálásának beszüntetése); halállisták eltörlése; az állami korrupció felszámolása és legfőképpen a nemzeti kisebbségek vegzálásának, elnyomásának megszüntetése, anyanyelvük szabad használata az oktatásban, mindennemű jogaik visszaadása, biztosítása.

Tisztelt Miniszterelnök Úr!

Az nem megoldás - és nem a megegyezés irányába mutat - ha a felek asztalhoz ülnek és mindkét fél elfogadhatatlan, teljesíthetetlen feltételeket támaszt a másik számára. A legegyszerűbb megoldás az lenne, ha a két elnök már most leülne tárgyalni, ahol abban meg tudnának állapodni, hogy Putyin elnök csak abban az esetben vonná ki az orosz hadsereget az országból, ha Zelenszkij a fenn nevezett feltételeket és követeléseket maradéktalanul teljesíti és erre garanciát vállal. De lássuk be, Zelenszkij addig nem fog tárgyalóasztalhoz ülni, amíg egyetlen orosz harcjármű is Ukrajna területén tartózkodik. Tegyük a szívünkre a kezünket: az ő szempontjából ez érthető álláspont. Ebben nem fog engedni. De ha az egyik fél sem enged, akkor nincs béketárgyalás. Ha nincs tárgyalás, akkor egy újabb százéves háború elé nézünk… És az elhúzódó, eszkalálódó háború nem jó Ukrajnának, nem jó Oroszországnak, nem jó Európának. Csak egy valakinek jó, Amerikának. Amerika a kényelmes foteljében hátradőlve, kezét dörzsölve és kajánul vigyorogva figyeli, amint az orosz és az ukrán nép véres játékaikkal eljátszadoznak, egymást pusztítva, gyengítve és kikaparják számára a forró gesztenyét. A nevető harmadik tipikus esete… Oroszország visszabombázza Ukrajnát a kőkorszakba, Oroszország és Európa meggyengül, az USA pedig megerősödve, újból a világ csendőre szerepében tetszeleg, egy idióta, szenilis vénember vezetésével… És ez a harcias vénember képes volt a Bukaresti kilenceket (amit én csak Kis-NATO-nak nevezek) a NATO előretolt harcálláspontjának, katonai bázisának nevezni az orosz szörny elleni harcában. A zizi, agyilag zokni, féleszű vénember közben meg a háttérből, az óceán túlpartjáról csak figyel és irányít. Könnyű neki, megteheti, nem az ő háza ég, nem az ő szomszédságában dúl egy háború, pestiesen szólva nem a saját f….val veri a csalánt (bocsánatot kérek a vulgáris kifejezésért).

   A bizalomkeltő tárgyalásokhoz legalább az egyik fél részéről konkrét, elfogadható ajánlatok, garanciális ígéretek, engedmények, tettek kellenek, amelyeket be is tart. Így, fokról fokra, lépésről lépésre építhető fel a bizalom, amely kölcsönössé válhat. Ezen javaslatok megtételére szólíthatná fel Ön, Miniszterelnök Úr Putyin elnököt. Ön megtenné a béke irányába az első lépést, de a második lépést Putyin elnöknek kell megtennie. Mégiscsak ő az agresszor… Én ezt a gimnáziumi tanulmányaimban úgy tanultam, hogy például a mostani háború orosz részről az igazságtalan háború tipikus példája. Ez igaz, de azért ne feledjük azt sem, (fontos momentum!), hogy - és ezt mindenki, a NATO és az EU is elfelejti - Oroszország, Putyin elnök részéről volt egy alapos ok, a „casus belli”, háborús ok vagy indok: a Kelet-Ukrajnában az orosz anyanyelvű lakosságot, az orosz nemzeti kisebbséget ért atrocitások, pogromok, jogainak lábbal tiprása, terrorizmussal felérő méltatlan, megalázó bánásmód Zelenszkij és nacionalista, fasiszta kormánya részéről. Putyin elnök egy tökös gyerek (bocsánat), olyan államfő, aki - ha kell fegyverrel - megvédi az orosz embereket, jogaikat vagy halottaik emlékét, bárhol is éljenek vagy legyenek a határon kívül a világban (az elmúlt évtizedekben például felújíttatta a szétszórt, az Európában és Ázsiában bárhol található orosz katonai temetőket, emlékművet, kápolnákat, így a pesti Fiumei úti temetőben találhatót is. És hogy milyen lett, a Miniszterelnök Úr megtekintheti az „erdokerulok.blogspot.com” vagy az „Erdőkerülők” című blogomon. Blogom megtekintését megtiszteltetésnek veszem. Mivel némi amatőr „fotós, dokumentalista, urbanista” vér is csörgedez ereimben (Klösz György és a „városvédő” Ráday Mihály ezen a téren példaképeim), sikerült az orosz katonai temetőt nem sokkal a felújítás előtt is fotóznom).

   A béke eléréséhez olyan megoldás szükséges, amely mindkét fél számára elfogadható. Ehhez viszont mindkét félnek engednie kell. Csak ez lehet a kompromisszumos béke feltétele, csak akkor valósulhat meg. Úgy érzem - és ez a végső konklúzió - hogy több pozitív hozadéka lehet a megállapodásnak:

   A legfontosabb, hogy véget érjen ez az öldöklő, véres háború és ne kelljen több orosz, ukrán és kárpátaljai magyar katonának meghalnia.

   A frontok térségében az orosz és az ukrán civil lakosság számára is véget ér a háború, végre fellélegezhet, felszabadul a már hosszú ideje tartó lelki és fizikai terror alól.

   Mindkettőjük, Putyin elnök is és Zelenszkij is nem a megalázó (arcvesztéssel járó) vereség tudatában hagyja abba és száll ki a háborúból. Sőt, Putyin elnök is és Zelenszkij is elmondhatja, hogy mindketten, a maguk szempontjából nézve győzelemmel fejezik be a háborút, mert a kölcsönös, kompromisszumos megoldással mindketten elérik a céljukat: Zelenszkij részéről Ukrajna visszanyeri függetlenségét, területi integritását, szuverenitását, a 2022. február 24-e előtti határait, és Putyin elnök, az orosz területi autonómia magvalósulásának elérésével végre békességet, nyugalmat teremthet a térségben, és az eltiport jogaik széleskörű visszaállítását érheti el az orosz kisebbség számára a négy Kelet-Ukrajnai tartományokban. És ezzel eljöhet a békés egymás mellett élés korszaka. Ugyanis előbb-utóbb az oroszoknak és az ukránoknak meg kell békélniük és kezet kell fogniuk egymással…

   ’Ha engedek és visszavonulok’ – az nem vereség. A józan, megfontolt ítélőképesség, a bölcs belátás és a mindenki számára elfogadható, empatikus döntéshozatal – nos, eme humánus vonások nemes lélekre vallanának. ’Ha elérem a célomat’ – békesség a térségben, az orosz ajkú lakosság érdekei biztosítva vannak, és végre méltó bánásmódban, megbecsülésben részesülnek – nos, az viszont győzelem. Ezzel - hosszú távon is - megvalósulhat a két nép békés egymás mellett élésének lehetősége. Úgy vélem, úgy gondolom, hogy ezzel a békemegállapodással mindenki csak nyer. És ez a legfontosabb.

Tisztelt Miniszterelnök Úr!

Ha Ön tárgyalna Moszkvában Putyin Elnök úrral, javaslataival, kéréseivel elősegítve a tűzszünetet, a béketárgyalásokat, az eredményes békefolyamatokat, a tartós béke megvalósulását a két fél között, akkor már nyugodt, megfontolt határozottsággal kiutazhatna, elmehetne a Miniszterelnök úr Kijevbe, egy hivatalos találkozóra, tárgyalásra Zelenszkij ukrán elnökkel, amely találkozó során a Miniszterelnök Úr elmondhatja Zelenszkijnek, hogy személyesen találkozott Putyin Elnök úrral és szorgalmazta, kérte nála a béke megvalósulásának feltételeit. A Miniszterelnök Úr kijevi látogatása eme pozitív előzmények, a moszkvai békemisszió és tárgyalás után – elmondható – hogy akkor már „szükséges és időszerű” lehet. És Kijevben, akkor és ott, a Miniszterelnök úr Zelenszkijnél határozottan kiállhat a kárpátaljai magyarok ügye és Kárpátalja autonómiája mellett.

   A béke ügyénél most nincs fontosabb. A béke sürgető, mihamarabbi elérésére azért is szükség van, mert Kárpátalján (egy ideje) erőszakosan soroznak be magyar férfiakat, már 16 éveseket is, hogy aztán a távoli, keleti frontokon a legvéresebb húsdarálóba vessék őket, hogy ukrán katonaként haljanak meg és életüket adják Zelenszkijért, kormányáért és azért az Ukrajnáért, amely kiközösíti, megalázza őket… (Úgy tudom, hogy eddig több tucat a magyar áldozat…). A magyar államnak, a magyar kormánynak és Önnek, Miniszterelnök Úr valamiképpen, sőt mindenképpen meg kell akadályoznia, hogy továbbra is kárpátaljai magyarok haljanak meg egy idegen ország érdekeiért, vezetőjéért, kormányáért. Azért az országért, amelyben nem érzik, nem érezhetik magukat otthon és biztonságban. Ezért van az, hogy a kárpátaljai magyaroknak, a kárpátaljai magyar katonáknak csak Kárpátalja a hazájuk és nem Ukrajna. (Zelenszkij hízelgése a kárpátaljai magyarok felé csak bizalmat szimuláló, átlátszó, üres frázis!...).

   Szijjártó Péter Külügyminiszter Úr szavai jutnak eszembe, a Vatikánban, a legutóbbi NATO megbeszélésen és több más nyilatkozatában mondott szavai, amit Ő és Ön is mindig is képviselt: Ukrajnában minél előbb béke kell! Nekünk magyaroknak tettekkel is bizonyítanunk kell, hogy a békét, a mielőbbi békemegállapodást akarjuk. Ha nem teszünk lépéseket érte és csak ábrándként, idea képpen beszélünk róla, a háború folytatódik, elhúzódik, ki fog szélesedni, nagyobb méreteket ölt, eszkalálódik és még végzetessé is válhat. „Jó nap ez a halálra”: a véráztatta lövészárkokban, az orosz katona hullája, az ukrán katona hullája pontosan olyan, mint a kárpátaljai magyar katona hullája: egyforma, tragikus és értelmetlen. A frontokon már bálában állnak a fekete, műanyag hullazsákok és gúlában az üres koporsók, mert újabb tíz- és tízezrek fognak meghalni, köztük sokan kárpátaljai magyar katonák, kárpátaljai magyar testvéreink is. Ez a háború, valóban nem a mi háborúnk, de ebben a háborúban, nekünk magyaroknak egy a fontos: a kárpátaljai magyar emberek, a magyar katonák élete. Ily módon, a béke követeként, a béke ottani előmozdításával, Miniszterelnök Úr, kérem Önt, hogy segítsen rajtuk. Ön és Putyin Elnök úr a békére irányuló erőfeszítésükkel, tetteikkel sokuk, mindannyiuk életét megmenthetik.

Tisztelt Miniszterelnök Úr!

Önnek jó egészséget és minden jót kívánok.

Tisztelettel

                                                                                   X. Y. G. S.  

                                                                       

 Budapest, 2023. 02. 06.