A "Vasember" és öröksége: Schlick Ignácz Vas és Ércz Öntödéje, Kovácsolandó Öntött-vas Gyára Pesten: Schlick Ignác a vasgyáros, "kinek neve fényes betűkkel van megörökítve a magyar ipar történetében"

Schlick Ignác (1821 – 1868) magyar vasgyáros, az első magyar vasöntők egyike. Az általa alapított gyárnak nélkülözhetetlen szerepe volt a magyar főváros fejlődésében, hiszen számos emblematikus épület vasszerkezeteit készítette el: az 1904-re elkészülő Országház kupoláját, az Operaház és a Magyar Tudományos Akadémia és az Iparművészeti Múzeum tetőszerkezeteit éppúgy, mint a Nyugati és a Keleti pályaudvar homlokzati üveg-vas függönyfalait, de öntödéjükben készült a Széchenyi téri Deák-szobor is. Noha a 200 éve született Schlick Ignác neve manapság keveseknek lehet ismerős (az emberek jobbára Jungfer Gyula és Fazola Henrik nevét ismerik, mint a vasművesség, a kovácsmesterség nagyágyúit), a magyar vasipar felvirágoztatójának és gyárának tevékenysége összeforrt Pest-Buda, majd az egyesített főváros fejlődésével.  

   Franciaországban, Svájcban és Németországban hét éven keresztül tanulta a vasöntés mesterségét. Hazatérte után a Vízivárosban, majd az iparosodó Ferencvárosban vasöntő műhelyt nyitott. Ezt követően az Óbudai hajógyár öntödéjének vezetője lett. Pár évvel később, 1860-ban immár anyagilag megerősödve, újra a Vízivárosban, a Fő utcában nyitott vasöntödét, és ezzel megalapította saját cégét. 

   Pest-Buda ebben az időszakban meginduló fejlődése és megváltozott építészeti technikái egyre szaporodó megrendeléseket eredményeztek számukra: különböző öntvényeket, oszlopokat, korlátokat, erkélyeket, konzolokat, mezőgazdasági gépek alkatrészeit, valamint szökőkutakat és öntöttvas kandelábereket is gyártottak. 

   1873-ban a Bécsi világkiállításon a Schlick-féle Vasöntöde és Gépgyár Rt. több díjat is nyert, palettája pedig folyamatosan bővült. Ekkor már nagyobb vasszerkezeteket, hidakat, kazánokat, szivattyúkat is előállítottak.

1882 után több részletben, fokozatosan áttelepítették a gyárat a Váci útra. A főváros az 1873-as egyesítést követően rohamosan fejlődött, a közintézmények és bérpaloták egész sora ekkor épült. Ezzel párhuzamosan a Schlick-gyár megrendelései folyamatosan nőttek, számos új középület vasszerkezetét teljesen vagy részben ők gyártották. 

   Jelentősebb vasmunkáik közé tartoztak a Blaha Lujza téri Népszínház (később Nemzeti) színpad- és tetőszerkezete, a Kúria, az Egyetemi Könyvtár, a Klotild-paloták, a Tőzsdepalota, a Ludovika, a Fővámház, a Központi Vásárcsarnok, a Műegyetem és az 1885-ös Országos kiállításra elkészülő Iparcsarnok vasszerkezete, az Iparművészeti Múzeum és a Bazilika kupolája, valamint az Andrássy út számos palotájának tartószerkezete, továbbá a Postatakarékpénztár, a Gresham-palota és a New York-palota bádogosmunkái és az 1896-os Millenniumi kiállítás több pavilonjának elkészülte is a cég hírnevét növelte. A cég vasszerkezeti munkákat, később pedig a kisebb gőzgépek gyártását is elvállalta. A gyár már nagyobb vasszerkezetek, hidak, gőzkazánok, szivattyúk gyártását is elvállalta, emellett ércöntéssel, különleges szobrok öntésével is foglalkoztak. Az 1885. évi budapesti kiállításon a vállalat mint önálló magyar gyár gazdasági gépeivel, gőzlokomobil- és cséplőgépeivel, fekvő- és állórendszerű gőzgépeivel jelentékeny tényezőként szerepel és több magas kitüntetést nyer el. 1885-ben az újpesti öbölben hajójavító műhelyt vásárolt meg, idővel nagy személy- és teherszállító folyamhajókat állított elő. Ezt követte a Magyar Folyam- és Tengerhajózási Rt. részére a Tátra, Mátra, Fátra, Vértes és Kékes nevű modern vontatógőzösök. A gyár speciális rendeltetésű hajók, úszó kotrók, úszó daruk, úszó elevátorokat stb. szállított az aldunai hajózás számára.

   1892-től kezdve a Schlick-gyár villamosokat is gyártott: 1915-ig közel 800 villamos-motorkocsit és több mint 400 pótkocsit állítottak elő. A Millenniumi Földalatti Vasút (ma M1 Metróvonal, a népnyelvben: Kisföldalatti) tartószerkezetét, kocsijait és több felszíni díszes megállót is elkészítették. A Magyar Királyi Államvasutak és több helyiérdekű vasút (HÉV) megrendelésére különböző típusú személy- és teherkocsikat gyártottak. Schlickék gyártották le az 1903-ra megépülő Erzsébet-híd vasszerkezeti részeit.

   Már a gyáralapító, Schlick Ignác időszakában is rendelkezett a gyár szoboröntő műhellyel, de jelentősebb munkáik e téren az 1880-as évektől kezdődően voltak. 1887-ben készült el Deák Ferenc mauzóleuma. A tetejét díszítő 6 méteres Géniusz bronzszobrát Kiss György tervezte és a Schlick-gyár öntödéjében készült el. Szintén 1887-ben alkotta meg Huszár Adolf, Mayer Ede és Keszler Adolf a belvárosi Széchenyi István téren álló Deák-emlékművet. A szoborcsoport öntése a Schlick-öntödében történt, hasonlóan az Országházat és Keleti pályaudvar homlokzatát díszítő több szoborhoz. Termékei közül jelentősebbek a Központi Vásárcsarnok, a Fővámház (ma: Budapesti Corvinus Egyetem), a városligeti Iparcsarnok, a Szent István Bazilika, a Királyi várpalota vaselemei. Profiljuk volt a összerakható hadihidak feltalálása és gyártása, és számtalan korai budapesti és vidéki villamostípus, vasúti személy- és teherkocsi. E gyár építette meg a világ első alacsony padlós villamosát 1896-ban a budapesti Kisföldalatti különleges űrszelvénye miatt hattyúnyakas alvázú kivitelben.

   A gyár 2000 szakmunkást és 200 napszámost foglalkoztatott. Az I. világháború végeredménye és főleg a trianoni békediktátum új helyzetet teremtett a vasipar és a gépgyártás számára is. Jelentősen csökkent a piac, túlméretezetté váltak a gépipari üzemek, ezért a cég kapacitásának fele kihasználatlan maradt. A csődhelyzetet elkerülve 1927-ben a Schlick-Nicholson gyár beolvadt a Ganz és Társa Danubius Rt-be. vasöntéssel, mezőgazdasági gépek, vízturbinák, gőzgépek, belsőégésű motorok, valamint vasúti- és villamoskocsik gyártásával foglalkozott.

   A gyár történetét áttekintve csak egyetérthetünk Gelléri Mórral, aki Schlick Ignácot így jellemezte: „mint alapító és úttörő azok között foglal helyet, kiknek neve fényes betűkkel van megörökítve a magyar ipar történetében, s akiknek példáját, mint követésre és utánzásra méltót állítjuk oda a mai fiatal nemzedék elé.”