Tisztelt Elnök Úr!
Engedje
meg, hogy bemutatkozzam. Szentes Gyula vagyok, Budapesten élek, foglalkozásomat
tekintve biztonsági őr, most nyugdíjas vagyok. Mint egyszerű, magyar
állampolgár írok Önnek.
Két fontos dolgot szeretnék elmondani és az
Ön nagybecsű, megtisztelő figyelmébe ajánlani. Az egyik, az orosz-ukrán háború
kapcsán az, hogy Oroszország békefeltételeinek pontjai között szerepel egy, az
oroszok, Putyin elnök számára nagyon fontos kitétel, mégpedig, pontosan idézve:
„Az
ukrajnai végleges rendezéshez biztosítani kell az orosz ajkúak teljes jogait,
szabadságát és érdekeit. Ukrajnában hivatalos nyelvvé kell tenni az oroszt.” Putyin elnök és
Oroszország számára ez egy rendkívül fontos követelés, amely jogok biztosítása
Zelenszkij részéről az orosz kisebbség mindennapi életében, a háborút
megelőzően teljesen természetesnek kellett volna lennie. Putyin elnöknek mindig
fontos és első rendű prioritás volt a világban és az Ukrajnában élő orosz ajkú kisebbség
sorsának, életkörülményeinek figyelemmel kísérése, követése. Amikor Ukrajnában
az ott élő orosz kisebbség jogai minden téren erősen csorbultak, sőt életkörülményei
embertelenné, fizikailag is életveszélyessé váltak, nos, ezt az állapotot elégelte
meg Putyin elnök és emiatt ez az egyik sarkalatos indoka volt a beavatkozásnak,
Ukrajna megtámadásának. Ezt „casus belli”-nek, jogos háborús oknak, háborús
indoknak nevezi a hadtörténet. Tehát, természetes Putyin
elnöknek ez a békefeltétele, követelése, az Ukrajnában élő oroszajkú kisebbség
jogainak teljes körű visszaállítása. Ezért akarja Putyin elfoglalni Ukrajna
keleti négy megyéjét, amelyekben 90 %-ban oroszok élnek és ahol Zelenszkij
erősen csorbította jogaikat és elnyomás alatt éltek. Putyin a végletekig
nacionalista: biztosak lehetünk abban, hogy Putyin mindenkor és minden
körülmények között meg fogja védeni az övéit…
Amire viszont szeretném felhívni a tisztelt
Elnök Úr figyelmét, hogy Ukrajnában nem csak orosz kisebbség, hanem több más
kisebbség is él, akiknek jogait Zelenszkij szintén gyalázatosan megcsorbította
és az elmúlt évtizedben a legkisebb mértékben sem biztosította (még ha
Zelenszkij ennek a szöges ellentétét állítja is).
Tisztelt
Elnök Úr!
Ukrajnában
a nagyszámú orosz kisebbség mellett él Kárpátalján egy jelentős számú (mintegy
150 000) magyar ajkú, magyar nyelvet beszélő kisebbség, nemzettestvéreim,
magyarok, valamint az országban még élnek lengyel, román, ruszin és más
kisebbségi népcsoportok is.
Tisztelt
Elnök Úr!
Én,
most, a többi Ukrajnában élő népcsoport, kisebbség érdekében szeretnék szót
emelni, érdekeik, az őket megillető jogaik mentén a szószólóik lenni. Mert amit
Putyin elnök az orosz kisebbség jogainak érdekében feltételként szab és
követel, ez a jog, mindegyik népcsoportot, az összes Ukrajnában élő kisebbséget
megilleti.
Tisztelt
Elnök Úr!
Éppen ezért
kérem Önt, hogy ha Ukrajna és Oroszország között béketárgyalásokra kerülne sor,
főleg ha azon az Egyesült Államok, azaz Ön, Elnök Úr is részt venne, akkor kérem,
hogy az orosz kisebbség védelme mellett, a többi – köztük a magyar – kisebbség
jogainak visszaállítását és biztosítását is szorgalmazza és követelje
Zelenszkij elnöktől, ezt a Zelenszkij részéről súlyosan megsértett, lábbal
tiport emberjogi problémát felvetve. Nekünk, magyaroknak, Magyarországnak, a
magyar kormánynak a legfontosabb a kárpátaljai magyarság, a magyar kisebbség
sorsa, jogainak, önrendelkezésének biztosítása Magyarország és Ukrajna
viszonyában. Zelenszkijnek akkor, ezután minden Ukrajnában élő kisebbség jogait
a legmesszebbmenőkig biztosítania és garantálnia kell! Ennek a sarkalatos pontnak
teljesítése nélkül egy ország sem remélheti, hogy felvételt nyerhetne az
Európai Unióba! (Bár, az Európai Bizottságnál ezt soha nem lehet tudni…). Zelenszkij
jelenlegi újfasiszta, szélsőségesen nacionalista, soviniszta kormánya ugyanis
most egyoldalúan és kizárólagosan oroszgyűlölő és magyargyűlölő, szélsőségesen
ukrán párti kormány. A jövőben Ukrajnának olyan demokratikus országgá kell
válnia, illetve kell lennie, amely nemcsak ukrán párti, hanem: ukrán párti,
kisebbségi orosz párti, kisebbségi magyar párti, kisebbségi ruszin párti és
kisebbségi román és lengyel párti is egyszerre.
Azért kérem meg Önt, Elnök Úr erre, mert az
a meglátásom, hogy a kétoldalú orosz-ukrán tárgyalásokon a többi, azaz az orosz
kisebbségen kívüli más kisebbségek státusza, mostoha sorsa, jogtiprásuk, valamint
önrendelkezésük, jogaik jövőbeni biztosítása még csak meg sem lesz említve, fel
sem vetődik, nem lesz napirenden.
Nem
tudom, tudja-e Elnök Úr, hogy az ukrán hadseregben mintegy 500 – 600 magyar
ajkú, Kárpátalján kisebbségben élő magyar katona is szolgál és harcol a
frontokon. A háború során már több tucat (kb. 50) magyar katona halt meg. És a
magyar és ukrán katonák nem Ukrajnáért nem akarnak meghalni a frontokon, hanem ezért
az újfasiszta, korrupt, antidemokratikus, szélsőségesen nacionalista,
szélsőségesen oroszgyűlölő, szélsőségesen magyargyűlölő Zelenszkijért és
kormányáért nem akarnak meghalni, aki és amely kormány miközben elvárja a
kárpátaljai magyaroktól, hogy harcoljanak, életüket adják a frontokon az oroszok ellen, addig közben
elnyomja a Kárpátalján élő kisebbségi közösséget, az ott élő magyarokat: jogait
csorbítja, nyelvhasználatát korlátozza, jelképeit betiltja, meggyalázza, identitását
elfojtja. A frontokon meg bálában állnak a fekete, műanyag hullazsákok, gúlában
a koporsók, mert naponta, hetente újabb és újabb ezrek- és tízezrek halnak meg,
köztük sok kárpátaljai magyar testvérem is… Ez a nap is jó a halálra...
Tisztelt
Elnök Úr!
A
magyar kormány következetesen képviseli, illetve szeretné képviselni a
Kárpátaljai magyarság sorsát a két ország közötti kétoldalú kapcsolatában és a
nemzetközi fórumokon (Európai Unió), de hangja csak pusztába kiáltott szó…
Ugyanis Zelenszkij szerint minden rendben van a Kárpátaljai magyarokkal, ami persze
nem igaz, az Európai Bizottság pedig meg sem hallja a magyar kormány hangját… Falra hányt borsó...
Tisztelt
Elnök Úr!
Ha
megengedi, szeretném elmesélni Önnek, hogy én egy székely ember vagyok. Magyar
vagyok és székely, amelyekre nagyon büszke vagyok. Szüleim Bukovinai székelyek.
Édesapám Istensegítsen, édesanyám Hadikfalván születtek. Őseim életfájának
gyökerei az erdélyi Mádéfalváig, 1763-ig nyúlnak vissza, amikor is Mária Terézia
Osztrák-Magyar császárné tábornokai ki akarták irtani az ottani székelységet.
Őseim akkor a szomszédos Bukovinába menekültek, ahol aztán Hadik András, Mária
Terézia lovastábornoka, generalfeldmarsallja, a székelyek jótevője segített
megnyugtató módon, a magyar székelyeket öt faluba (azok Isten öt ujja)
letelepítve. Aztán az ottani székelységet Horthy Miklós kormányzó hozta haza,
pontosabban Bácskába 1941-ben. De aztán onnan is menekülniük kellett 1944-ben,
a gyilkoló szerb usztasák és Tito vérengző partizánjai elől, Magyarországra.
Én már
Magyarországon születtem, de mégis, személy szerint számomra nagyon fontos a
Magyarország határain túli magyarok, benne többek között a kárpátaljai
magyarok, az erdélyi, székelyföldi magyarok és székelyek, a magyar kisebbségek,
nemzettestvéreim sorsa.
Tisztelt Elnök Úr!
80
éve, hogy Európában és a világban véget ért a II. világháború, de hiába történt
meg, mert a „boldog békeidők” azóta sem következtek be, sem Európában, sem a
világban. A globális háborúk, a szinte végtelenített háborúk árnyékában élünk
azóta is: Európában 1945-től a hidegháború fojtogató, lélekölő, mindannyiunk
biztonságát állandóan fenyegető réme, Ázsiában és Afrikában a polgárháborúk,
népirtások véres szörnyűségei, a világban bárhol fejét felütő terrorizmus borzalmas
lehetősége és a fizikailag valóságos háborúk sora a világban, mind ezt
bizonyítják. Az emberiség ‒ és most már
Európa is ‒ a háborúk, a terrorizmus rémisztő árnyékában él. És a mai emberiség
a bármikor a lehetségessé, akár valósággá váló III. világháború és nukleáris
háború árnyékában is él.
S hogyan és miért fajult el a dolog a mai
kritikus helyzetig? Kezdődött 1946-ban Churchill hírhedt fultoni beszédével, amikor is
Amerikát és a Nyugatot a gonosz, despota Szovjetunió ellen hergelte, mondván
(inkább riogatván), hogy az megtámadja, vagy előbb-utóbb meg fogja támadni a
demokratikus, szabad Nyugatot. Beszéde nyitott fülekre talált, mert jött a hidegháború,
a vasfüggöny a NATO égisze alatt, a kölcsönös bizalmatlanság és gyanakvás
árnyékában. Ezt követte az esztelen fegyverkezés, a berlini fal és a még
nagyobb fegyverkezés. Persze a szovjetek sem hagyták magukat: válaszul ők is
atombombára tettek szert, Varsói Szerződést hoztak létre és ők is esztelen
fegyverkezési versenybe kezdtek, és mindkét részről esztelen nukleáris
potenciált halmoztak fel … A nemzetközi béke törékennyé lett, a békegalambot
kalickába zárták (még le is lakatolták), a vasfüggönyt pedig lehegesztették.
Európa és a Föld puskaporos hordóvá vált… Macron francia elnök atomcsapással fenyegeti
Oroszországot, Németországban és Skandináviában a lakosság atombunkereket ás,
felújítják az óvóhelyeket… Készülnek a háborúra. A churchilli riogatás,
pánikkeltés még most is, ma is működik: a gonosz Putyin Oroszországa „biztos” meg
akarja támadni Európát, és "biztos" vissza akarja állítani a volt szovjet birodalmat…
A jelenkori Európában pedig az orosz-ukrán
háború és az emiatt Európa és a világ több országát érintő proxi-háború
eszkalálódott, még súlyosabbá, háborús őrületté vált. Az Európai Unió
elvesztette a józan eszét, delejes háborús spirálba hajszolta magát, amiből
most már képtelen kikecmeregni. Egyetlen normális ország és egyetlen normális
hang van Európában, amely és aki nem állt be a háború kardcsörtető, vérszagot
kapott hiénái közé: ez pedig Magyarország és Orbán Viktor Magyarország
miniszterelnökének józan hangja… Meglátásom
szerint tűzszünet vagy békemegállapodás még hosszú éveken keresztül nem lesz… Marad
a szinte soha véget nem érő háború, mintegy végtelen történet… És a hadiipari
gyárak közben ontják a lőszereket, a bombákat, a fegyvereket,
fegyverrendszereket, amelyek aztán kiválóan alkalmasak arra, hogy a véres
lövészárkokban sok százezer, millió fiatal katona életét kioltsák, akikre
odahaza vár mindannyiuk felesége, gyermekei, szülei,.. de hiába… XXI-ik
századot írunk, mégsem tanultunk semmit…
Tisztelt
Elnök Úr!
Előzményként
egy példázattal szeretnék élni az orosz-ukrán háború kapcsán: két gyerek, akik
nagyon utálják egymást és nagyon haragszanak egymásra, egyszer csak
összeverekszenek és kegyetlenül elkezdik egymást ütlegelni. Körülállja őket egy
társaság, huszonhét felnőtt ember és egy ember kivételével a huszonhat ember
arra biztatja a valamivel gyengébbik gyereket, hogy ne hagyja magát, üssön,
ahogy csak bír. Először vesszőt, botot, aztán bokszkesztyűt, „sisakot” adnak a
kezébe, majd boxert, aztán fahusángot, vasdorongot… A vérszemet kapott huszonhat
ember mellett csak egy higgadt ember van, aki azt mondja, hogy nem ezt kéne
tenni, hanem talán előbb szét kellene választani őket, és megkérdezni, hogy a
verekedést ki és miért kezdte és megpróbálni az ügyet elsimítani, a két
verekedő fél problémájára megoldást találni és esetleg kibékíteni őket. De egy
frászt!, a huszonhat vérittas ember, most pisztolyt, puskát, majd gépfegyvert,
golyószórót adnak a pártolt fél kezébe, a hozzávaló milliárdnyi lőszerről sem
megfeledkezve... De ennyi sem elég!, drónokat, ágyúkat, tankokat, repülőket,
majd nagy hatótávolságú rakétákat, fegyverrendszereket adnak a pártolt, a
már szinte kivérzett delikvensnek és még biztatják is, hogy ne hagyja magát.
Azok meg anyait, apait beleadva küzdenek tovább, egyre nagyobb kegyetlenséget
tanúsítva, hogy minél több sebet és nagyobb fájdalmat okozzanak egymásnak… A huszonhetedik
ember szomorúan félrevonul és csendesen csak egyre azt mondja, hogy most már
éppen ideje lenne abbahagyni a most már kegyetlenül elfajult verekedést. De
senki nem hallgat rá! Aztán az Óceán túlpartjáról jön egy másik ember, aki
ugyanazt hangoztatja, mint a huszonhetedik ember: legyen már vége, a két „kakaskodó”
gyereket szét kell választani és megegyezést, békességet kell teremteni köztük…
Tisztelt
Elnök Úr!
Kérem
Önt, hogyha ezek után másként nem megy, kényszerítse Putyint és Zelenszkijt
arra, hogy tárgyalóasztalhoz üljenek. Ha szabad azt a merészséget elkövetnem és
ha megengedi Elnök Úr, akkor elmondom, hogy én mit tennék az Elnök Úr helyében:
Ezt a két idióta, esztelenül háborúskodó
(„verekedő”) elnököt Washingtonba kellene rendelni (a renitens, agresszív,
verekedő gyerekeket is az igazgatóiba hívatják…), majd egy szobába zárni őket,
és azt mondani nekik, hogy addig nem jöhetnek ki (a pápai konklávé érsekeit is
bezárják a Sixtusi kápolnába és csak akkor jöhetnek ki, ha megegyeztek…), amíg meg
nem egyeznek. (Én addig még enni sem adnék nekik, azt hiszem, akkor egy kicsit
jobban igyekeznének…). A kissé drasztikus módszer célja a mielőbbi megegyezés,
az ebből fakadó pozitív eredménye és rendkívüli fontossága pedig emberéletek
további százezreinek megmentése lenne! A sikeres tárgyalás után jutalmul egy
tál babfőzeléket kapnának egy kis kolbásszal és egy szelet kenyérrel…
Tisztelt Elnök Úr!
A különböző országok politikusai, a pápa is arról beszél, hogy a konfliktusban álló országok között és mindenhol hallgassanak el a fegyverek, szűnjön meg a háború és legyen béke a Földön. De ezek csak szavak, hangzatos szavak. Tenni is kellene valamit érte...
Tisztelt Elnök Úr!
Ha
megengedi, hogy elmondjam, személy szerint nekem lenne egy elképzelésem, javaslatom
arra vonatkozóan, hogy hogyan lehetne ezt a globális háborús hisztériát, a
már-már szinte állandósult, 80 éve tartó háborús félelmeinket mérsékelni,
csökkenteni, sőt – nagyot mondok ‒ akár teljesen megszüntetni, aminek
következménye lenne az áhított ‒ és a mára már szinte közhelynek számító és
elcsépeltnek hangzó – világbéke elérése és megvalósítása.
Tisztelt
Elnök Úr!
A
megoldás meglepően egyszerű, de sokak számára elképesztő lehet ‒ szinte
istenkáromlással felérő ‒ amit most leteszek az asztalra: az orosz-urán háború
mindkét fél számára elfogadott, megnyugtató lezárása, a tartós béke
megvalósulása, a két ország és a többi ország normális, megszokott államközi
kapcsolatinak újrafelvétele után, Ukrajnát és Oroszországot – fontos! ‒
egyszerre és minél előbb fel kell venni a NATO-ba! És ezen kívül Oroszországot fel
kell venni az Európai Unióba! Ha kell gyorsított eljárással (2‒3 év), ha kell
normál eljárással (10‒12 év), de szerény meglátásom szerint, a jelenlegi kritikus
helyzetre való tekintettel inkább sürgősen, most és azonnal. (Bár néhány európai
ország – Szerbia, Albánia, Crna Gora azaz Montenegro, Törökország, Észak-Macedónia,
Moldova, Bosznia-Hercegovina, Georgia azaz Grúzia – megérdemelné, hogy előbb ők
nyerjenek felvételt az Unióba, hiszen ezen országok már több mint tíz éve a
felvételükre várnak türelmesen…)
S hogy miért kell, miért kellene felvenni
ezt a két országot ebbe a két szervezetbe? Miért kell felvenni (10 ‒ 12 év
múlva) Ukrajnát is az Európai Unióba? Mert egyrészt Ukrajna is európai ország, másrészt
pedig – ha teljesíti a felvételi kritériumokat, aminek most igen-igen híján van
‒ előbb-utóbb, az Európai Unió tagja lesz. Teljesen egyetértek Orbán Viktor Miniszterelnök
Úr és a magyar kormány azon álláspontjával, hogy Ukrajna a mai, jelenlegi felkészültségi
állapotában (hadiállapot, gazdasági, biztonsági, stb…) és a kárpátaljai magyar
kisebbség jogainak gyalázatos lábbal tiprása miatt egyáltalán nem alkalmas, főleg
gyorsított eljárással, hogy felvételt nyerjen az Unióba. Ezek a problémák
valóban több mint kérdésessé teszik Ukrajna felvételét. Ha Ukrajna ezeket az
előbb említett súlyos problémákat megoldja, teljesíti, akkor 10 – 12 év múlva
lehet arról szó, hogy Ukrajna Uniós tag legyen. De addig szépen be kell állnia
az Uniós tagságra várakozók sorának a végére… Az egyszerű sorban állásnak is
van afféle kultúrája…
De hogy miért kell Oroszországot mindenképpen
felvenni az Európai Unióba? Mert Oroszország is európai ország (még ha az
ország az Urál hegységen túli nagyobb része Ázsiához tartozik is). Oroszország
felvételével a két szervezet, az Unió és a NATO csak nyerhet. Uniós
felvételével Oroszország újra bekapcsolódhat az európai gazdaság és
kereskedelem ‒ a háború előtti normális,
elfogadott és megszokott – vérkeringésébe. Végre az Európai Uniónak
Oroszországot gazdaságilag nem szankcionálnia, tönkretennie, leépíteni, hadászatilag,
katonailag pedig legyőznie, megsemmisítenie kellene, hanem az emberi normalitás
mentén inkább üzletelnie, kereskedni kellene vele, mint ahogy az a normális
országok között szokott lenni, állampolgáraik és egész Európa javát szolgálva. Oroszország felvételével, egy új szerződéssel megvalósulhatna egy gyümölcsöző összeurópai gazdasági együttműködés Lisszabontól Vlagyivosztokig.
S hogy még miért kell, miért kellene
felvenni Oroszországot a NATO-ba? Kérem szépen, mert így lehetne a kígyó méregfogát
kihúzni, azaz Oroszország esetében az „orosz medvét” megszelídíteni. Ugyanis,
ha Oroszország a NATO tagja lenne, akkor nincs szükség a további hidegháború
fenntartására, nincs szükség egyáltalán semmilyen ‒ az EU által vélelmezett,
riogatott ‒ háborúra Oroszország és a NATO bármely országa között, megszűnne a
kölcsönös háborús fenyegetettség, bizalmatlanság. Egy lenne a zászló és egy a
tábor, amelyben mindegyik ország – katonailag is – biztonságban érezhetné magát,
a tartós béke védőernyője alatt. Oroszország NATO-ba való belépésével Ukrajna is
a hőn áhított garanciát kapná meg arra vonatkozóan, hogy Oroszország többé soha
nem fogja megtámadni, mivel mindkét ország most már egy csapatban „játszik”. Ugyanis,
ha mindenki egy katonai tömbben van, akkor nincs ellenség! Európa
fellélegezhetne… Ha nincs ellenség, akkor nincs háborús veszély! Ebben az
esetben, a NATO alapszerződésének 5. cikkelyét ki lehetne egészíteni azzal a
kitétellel, hogyha netalántán, „véletlenül” a NATO-n belül valamelyik tagország
megtámadna egy másik vagy több tagországot, akkor vele szemben a többi
tagország részéről ugyanaz az eljárás, retorzió foganatosítható, amelyet az eredeti
5-ös cikkely meghatározott és a szerződésben lefektetett és deklarált.
Milyen előnye lehet még Európának, és a
világnak Oroszország NATO-ba való bevonásával, felvételével? Nem lenne szükség
a mérhetetlen szintű, eszement fegyverkezésre, fegyverekre, fegyverrendszerekre
egyik tagország részéről sem. Nem lenne szükség az irdatlan mennyiségű fegyverekre
való irdatlan pénzköltésre sem. Nem lenne szükség, hogy az egyes NATO
tagországok a most elfogadott 2+3 % GDP arányos, az egyes országok gazdaságát
megterhelő pénzt költsenek fegyverkezésre. Nem lenne szükség az Európai Uniónak
a tervezett közös hadsereg felállítására sem, mert… mert már nem kell, nincs
szükség rá. Minek?.. Ezt a hadsereget megint csak felfegyverezni kellene,
iszonyatos pénzeket költve rá… Ezeket az eddig, fegyverekre, fegyverkezésre fordított
horribilis összegű pénzeket másra, jobbra is lehetett volna költeni a múltban,
vagy lehetne költeni a jövőben: az egyes országok gazdasági, népjóléti,
életszínvonalát emelő fejlődésére, tudományos,
technikai, technológiai előrehaladására; például ebből a pénzből már hatszor
lehetett volna a Holdra és kétszer a Marsra leszállni emberi részvétellel,
valamint ember által lakott Holdbázist létesíteni, égi kísérőnk, a Hold
felszínén… De akár a Marson is… Amerika Oroszországgal és Kínával kooperálva az
űrkutatásban brillírozhatnának, akár már a csillagokig is eljutva… Ahogy mondani
szokták: határ a csillagos ég… Továbbá az éhező, aszály sújtotta Afrikát
segíteni, az orangutánokat, a hegyi gorillákat, az elefántokat, a bálnákat, az
őserdőket, korallmezőket, a Sarkkörön túli gleccsereket megmenteni, és még
ezernyi jó és nemes dolgot lehetett volna ezekből az értelmetlen fegyverkezésekre
költött iszonyatos pénzekből finanszírozni, amelyek az emberiség javát
szolgálták volna. Ezek a jó ügyekért tett, nemes erőfeszítések az emberek
fejlődését, jólétét, békéjét, biztonságát, jobb közérzetét is szolgálhatták volna szerte a
világban…
További előnyök, amelyek Oroszország NATO
tagsága mellett szólnak: az általános háborús fenyegetettség megszűnésével –
legalábbis Oroszország „eddigi háborús fenyegetését” illetően – az egyes NATO
országok 5%-os GDP teljesítésére már nem lenne szükség, elegendő lenne egy
minimális, 1 %-os hadiköltség vállalása az egyes tagországok részéről.
Végső konklúzió Oroszország Uniós, NATO-s
felvételével kapcsolatban: végre helyre lehetne állítani Oroszországgal a
normális államközi és „emberközi” kapcsolatokat: a kereskedelmi, üzleti,
gazdasági kapcsolatokat és minden más téren a békés egymás mellett élés
humánus, értékalapú kapcsolatrendszerét, a kölcsönös biztonságalapú katonai
együttműködés kapcsolatrendszerét a kölcsönös béke és biztonság maradéktalan
megteremtésével. (Meglátásom szerint Oroszországot és a függetlenedő tagköztársaságait
– köztük Ukrajnát ‒ már régen fel lehetett volna venni a NATO-ba, mégpedig
1990-ben, a Szovjetunió szétesése után. Ha így történt volna, akkor ma nem
került volna sor a véres, értelmetlen orosz-ukrán háborúra és nem haltak volna
meg majd’ kétmilliónyian…).
A jövő: egy közös európai gazdasági,
társadalmi, kulturális és minden más téren együttműködő, az egyes országok és
minden polgárának biztonságot nyújtó Európa. És – továbblépve, mintegy emelve a
tétet ‒ ez csak egyféleképpen valósítható meg, egyféleképpen érhető el: Oroszország
felvételén túl, minden európai országot fel kell venni – aki akar – az Európai
Unióba és minden európai országot fel kell venni – aki akar – a NATO-ba. Ezzel
a jövőbe mutató, új távlatokat nyitó szerződésekkel Európa, Amerika és az egész
világ csak nyerhet…
A
„nemzetközi” béke megteremtésével még egy rendkívül fontos feladat maradt
utoljára az emberiség számára: az atomháborús fenyegetettség megszüntetése,
kiküszöbölése: a világ egy bármikor, bárhol bekövetkező, akár az emberiséget is
elpusztító atomháború kirobbanásától retteg, egy III. világháború lehetőségével
karöltve. Az Apokalipszis négy lovasai már a spájzban vannak… „Az emberiségnek véget kell vetnie a
háborúnak, különben a háború vet véget az emberiségnek” ‒ mondta az egykori
amerikai elnök, J. F. Kennedy.
Ha Oroszország ugyanabban a katonai tömbben
van (lenne), ugyanazon zászló alatt, akkor meg lehetne kezdeni ‒ a kölcsönös, a
minden NATO tagországot (most a már benne lévő Oroszországot is beleértve) érintő
a fegyverzetek csökkentése, a hadiparra, a fegyvergyártásra költött pénz
csökkentése után ‒ a két atomnagyhatalom, az Egyesült Államok és Oroszország
hatalmas, nemcsak a két országot, hanem az egész világot fenyegető atomarzenáljának
drasztikus csökkentését, leépítését. Az Egyesült Államoknak és Oroszországnak
ma körülbelül 5500 ‒ 6000 atomrakétája és nukleáris atomtöltete van. Ezt a rettenetesen
nagy mennyiségű atomarzenált kétoldalú szerződésekkel, precíz, korrekt megállapodásokkal
hatékonyan le lehetne csökkenteni a minimális mennyiségre. A megszüntetett, kivont
atomeszközöket kölcsönösen, egymás felügyelete mellett leszerelnék, megsemmisítenék. A Föld, az emberiség egy kicsit
fellélegezhetne…
A
következő szakaszban, már a Föld atomfegyverrel rendelkező, az illetékes kilenc
ország ülne le a tárgyalóasztalhoz, hogy egy általános, globális
atommentesítési egyezmény jöjjön létre, amelynek értelmében határozatilag az
összes atomfegyvert felszámolnák és megsemmisítenék. A Föld atomfegyvermentes
övezetté válna, és akkor nem maradna egyetlenegy nukleáris hordozóeszköz és
atomtöltetű rakéta sem. Mert, ugyan minek?.. Az emberiség számára egy
csodálatos pillanat következne be, mert akkor nem a háború, hanem a béke törne
ki… És a tárgyalás harmadik körében, az egész Földet, bolygónkat egyetlen,
fokozottan védett természetvédelmi területté lehetne nyilvánítani, ahol tilos
szemetelni, a közvagyont rongálni, őserdőket irtani, védett állatokat a
kipusztulás szélére sodorni, a gleccsereket, az Arktisz és az Antarktisz
jégsapkáit felolvasztani, a földet, a levegőt, a folyók, tengerek vizét
szennyezni, korallmezőit tönkretenni, és ahol most már tilos lenne fegyverkezni
és háborúzni… Épp ideje, hogy megmentsük a Földet…
Tisztelt
Elnök Úr!
Ha
ilyen reménykeltően alakulnának a dolgok, ‒ megvalósult tartós béke Oroszország
és Ukrajna között, a normalitás visszaállítása az Egyesült Államok, Európa és
Oroszország mindennemű kapcsolatában, Ukrajna és Oroszország felvétele a
NATO-ba és az Unióba, a kölcsönös háborús fenyegetettség végleges
megszüntetése, felszámolása, a kölcsönös fegyverkezés és az erre szánt
költségek drasztikus visszafogása, az atomfegyverzet kölcsönösen arányos
csökkentése, felszámolása, megsemmisítése ‒ akkor egy elképzelésem, ideám lenne az Ön, Elnök Úr
és Putyin Elnök majdani, ezekről a fontos, a világ, az emberiség számára
sorsdöntő kérdések megvitatásának egyik tárgyalásán folytatott párbeszédet
illetően:
Ön, Elnök Úr,
így szólna Putyinhoz:
– Figyelj,
Vlagyimir. Ha már úgyis itt ülünk egy asztalnál, mit szólnál a következőkhöz:
nekem van kb. 6000 atomtöltetű rakétám és neked is van cirka 6000 atomrakétád.
Mit szólnál hozzá, ha én leszerelnék az enyémből, mondjuk 1000 rakétát, ha te
is leszerelsz 1000 darabot a tiedből és a leszerelt rakétákat kölcsönösen
felügyelve, ellenőrizve, megsemmisítenénk.
Putyin válasza:
‒ Jó ötletnek
tartom Donald. Benne vagyok. Szereljünk le mindketten 1000‒1000 rakétát.
– De figyelj
csak Vlagyimir. Mit szólsz, ha nem 1000-ret, hanem mindjárt 2000-ret szerelnénk
le?..
‒ Legyen. Benne
vagyok Donald.
– De van egy
jobb ötletem Vlagyimir. Ha már lúd, legyen kövér. Mit szólnál ahhoz, ha te is,
meg én is mindjárt 5-5000 rakétát szerelnénk le? Viszont 1000-1000 darabot a
biztonságunk érdekében mindketten megtartanánk, mert hát, még hét más országnak
is vannak atomrakétái, úgy összesen, mintegy 1000 darab. Országaink biztonsága
érdekében ezt a megmaradt mennyiséget fenn kellene tartanunk. Mit gondolsz Vlagyimir?
‒ Helyes a
meglátásod Donald, egyetértek. Tehát akkor szereljünk le 5-5000 atomrakétát és
kölcsönösen semmisítsük meg. Jó így?
– Rendben van Vlagyimir.
Javaslom, hogy most azonnal fogalmazzunk meg egy kötelező érvényű szerződést a
leszerelésről és írjuk alá.
– Kezet rá, Donald.
‒ Itt a kezem
nem disznóláb, Vlagyimir.
Tisztelt Elnök Úr!
Kérem Önt, hogy tegyen meg mindent a Békéért és a Kárpátalján élő magyarokért.
Tisztelt Elnök Úr!
Isten áldása kísérje Önt, a kedves családját és az amerikai népet. Önnek, családjának, népének jó egészséget, minden jót kívánok.
Tisztelettel
Szentes Gyula
Budapest, 2025.
09. 01.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése