Égi tünemények tánca az égbolton: az elmúlt időszak Hold- és bolygó együttállásai. Egy gigantikus Holdkráter a holdunkon: a Tycho-kráter.

A Hold innenső felének egyik látványos krátere a 85 km-es Tycho-kráter és a belőle kiinduló fényes sugarak. Fényképezőgéppel bezummolva, vagy távcsővel is jól meg lehet figyelni. Átmérője 85 km, mélysége 4850 m, a központi csúcs 1600 méterre magaslik a nagyon egyenetlen aljzat fölé. A Tycho-kráter teraszos falú peremét kívülről egy közel 100 km széles sötét gyűrű veszi körül, amely csak magas napállásnál (telihold környékén) látszik jól. Ennek külső peremén indulnak ki a kráter sugársávjai. Fiatal kráter, korát kb. 100 millió évre becsülik.

   Nevét Tycho Brahe (1546-1601) dán csillagászról kapta, aki kiváló észlelő volt, s akinek a Mars észlelései alapján Johannes Kepler megalkotta a bolygók mozgástörvényeit.

   A kráterből kiinduló fényes, széttartó sugarak, amelyek közül a leghosszabbak 1800 kilométeresek és némelyek a Hold túlsó oldalára is átnyúlnak, sok fejtörést okoztak a csillagászoknak. Néha több km szélesek, más krátereken, hegységeken is áthaladnak; árnyékot nem vetnek, vagyis alacsony képződmények. Ezek a vonulatok tulajdonképpen a robbanás által kidobott, erősebb fényű, csillogó kőzettörmelékek (szerintem alumínium), amelyeket a további becsapódások még nem szórtak szét. Létük tehát szintén arra utal, hogy az adott kráter még viszonylag fiatal. A sugaras szerkezet egyes részeit akkor is lehet látni, ha a kráter a Hold éjszakai, árnyékban lévő részén van.

   A kráter alján magasodó központi hegycsúcs (nyugodtan nevezhetjük hegynek, mert a földrajzi meghatározás szerint a 300 m feletti magasság már hegynek minősül) úgy keletkezett, hogy az aszteroida iszonyatos sebességű becsapódásakor iszonyatos erők szabadultak fel és iszonyatosan magas hőmérséklet keletkezett, amely a robbanáskor a felszínt felhasítva a kőzetet szabályosan megolvasztotta és a megolvadt kőzetben egy „csobbanást” idézett elő, amely aztán Holdon uralkodó mínusz 250 fokos hőmérsékleten szép lassan megdermedt. Képzeljük el egy tó sima vízfelszínét, amelybe egy 50 kg-os követ dobunk… Pontosan ez történt a Hold felszínén is, amikor a kisbolygó belecsapódott…     

   Egy méretes szikla a központi csúcson:

A Lunar Reconnaissance Orbiter (LRO) űrszonda részletes képeinek vizsgálata során egyértelművé vált, hogy egy körülbelül 120 méter magas szikla fekszik a központi csúcsán. Amikor a Tycho-kráter 100 millió évvel ezelőtt egy nagy aszteroida (kisbolygó) Holddal való ütközéséből létrejött, számos különböző méretű szikla repült a környező területre. Az egyik ilyen igen méretes szikla a levegőbe repült az ütközés során, és történetesen pont az ott kialakult központi csúcs, behorpadt területére esett vissza. Az LRO képein jól látható.