Madárgyűrűzés az Agostyáni Arborétumban. Az ország építőköve: a Tardosi mészkőbányában; a Gerecse "vörösmárvány" bányája.

A Gerecsében található az a jura kori vörös mészkő, melyet a hétköznapokban csak tardosi "vörösmárványnak" - vagy "piszkei márványnak" - nevezünk. Geológiai szempontból mészkő, viszont ugyanolyan jól csiszolható, faragható, megmunkálható - ugyanolyan tulajdonsággal rendelkezik - mint a márványok.

   Magyarországon kereskedelmi forgalomban lévő kövekhez képest legfőbb előnye,- sokrétű felhasználásán kívül - hogy teljesen fagyálló, vízálló (alacsony vízfelvétel) és kopásálló (magas nyomószilárdság). Ezért alkalmazható ugyanúgy beltéren, mint kültéren egyaránt.

   Kialakulása a földtörténeti ókor- és középkor határára (jura korszak), azaz körülbelül 200 millió évvel ezelőttre vezethető vissza. Keletkezéséhez hozzájárult, hogy a mészkövet a földtörténeti folyamatokban magas nyomás és magas hőmérséklet érte, miáltal a kőzet részecskéi átkristályosodtak, és tömör felületek alakultak ki, melyek változatos mintákat alkotnak. A tardosi márvány vörös színét a vas-oxidnak, a hematitnak köszönheti, mely az itteni kőzetekben hol vastagabb, hol vékonyabb rétegekben lelhető fel.

   A kőzet színe mellett jellemzője, hogy fosszíliadús, gyakoriak benne az ősmaradványok, elsősorban az ammoniták. Ahol a vörös színű kőben ammoniteszt látunk az ország bármely pontján, az biztos, hogy a tardosi Bánya-hegy kőfejtőjéből származik, legyen az az esztergomi Bakócz-kápolna (1511), a budapesti Szent István-bazilika (1905) lábazata, belső kövezete vagy a debreceni pályaudvar (1961) kőpadlója. Bizonyíthatóan 1204 óta - Imre király idejétől - bányásszák. A Tardosi kő a reneszánsz idején is népszerű volt, különösen Budapest világvárossá válásának időszakában.  Mátyás királyunk idejében (uralkodott 1458–1490) a tardosi kőbányából 42 hajórakományt vittek belőle a budai és visegrádi építkezésekhez. A követ a nagy millenniumi (1896) építkezésekhez szintén hajóval szállították Budapestre. Ez a márvánnyá finomult vörös mészkő gyakorlatilag megtalálható a főváros és az ország sok középületében, palotáiban, templomaiban, sőt, az előkelő bérházakban is. Nálunk Kispesten például a Városháza épületének folyosói és lépcsősorai is vörösmárvánnyal vannak burkolva, ráadásképpen azokban, a lábunk alatt rengeteg ammoniteszt és belemniteszt is lehet látni.

  Mi, most a kőbánya egyik felhagyott, de igen látványos bányaudvarában jártunk, amely a ma is működő kőfejtő mellett található a Tardos feletti hegyen, tőle mintegy egy kilométernyire. Az „élő”, termelő kőbányát már bemutattam. Itt, a haloványvöröstől a mélyvörösig, mindenféle színben fejtik a Gerecse kincsét, a vörös mészkövet, a tardosi "vörösmárványt".