Az öröklét őrei: Csin Si Huang-ti, az első kínai császár agyagkatonái a Szépművészeti Múzeumban

A több mint egy évezredet átfogó kiállítás középpontjában a világ leghíresebb régészeti leleteinek egyike, a kínai terrakotta hadsereg és az első kínai császár kora áll.

   Kína első császára, akit Csin Si Huang-ti néven ismer a történetírás tizenhárom évesen, a Kr. e. 3. század derekán került az egymással hadakozó hét kínai királyság egyikének trónjára, hogy hódításai révén néhány évtized múlva már egy hatalmas birodalom felett uralkodjék. Birodalma a Csin-dinasztia kora Kína egyesítését, megerősödését és felemelkedését jelentette.

   13 évesen került a trónra – 38 éves korára pedig végleg leszámolt a „hadakozó fejedelemségek” többi szereplőjével. Kinevezte magát az egyesített Kína császárának és új nevet vett fel. A magát a „mennyei szférába” emelő uralkodó egy meglepően hatékony feudális autokráciát épített fel. A legyőzöttek lefegyverzését, vezetőik deportálását vagy megölését, mások rabszolgasorba taszítását követően egy olyan, szigorú (megtorló) törvényeken alapuló közigazgatási rendszert alakított ki, melyben a császári hivatal (és a három miniszter) alá, erős függésben kerültek a tartományi, járási és falusi vezetők. Az alattvalók autonómiájának megtörése egy elsőre talán „felvilágosultnak” tűnő, de valójában a politikai/gazdasági hatalom teljes kiterjesztését szolgáló törvénykezési folyamatnak ágyazott meg. Így az első császár számos reformot vezetett be; egységesítette a kocsik tengelytávját, a mértékegységeket, az írást, a pénzrendszert (kivezette a korábbi ásópénzt és késpénzt, és éremre cserélte), a tartományokat összekötő utakat épített, megerősítette és kibővítette a Nagy Falat, csatornát épített – mindemellett trónra lépése óta építtette életének túlvilágra szánt tükörképét, melyen Kr. e. 210-ben bekövetkezett haláláig egyes számítások szerint 700.000 ezren is dolgozhattak. (A császár vesztét kissé ironikus módon az okozta, hogy a túlvilági élet helyett az evilági halhatatlanságra vágyott, ezért orvosai higanykúrákkal kezelték.)

   A Kr. e. 210-ben elhunyt uralkodót városnyi méretű sírkertjében temették el, amelynek építésén 33 éven át többszázezer ember dolgozott. A sírkomplexum számos sírt foglal magába, melyek központi részébe a Kínai Birodalom kicsinyített mását is felépítették.  A császársír központi része máig feltáratlan, de a sírkertben számos sírt kiástak már a kínai régészek az elmúlt 50 évben. Ezek legismertebbje a Kína első császárának sírját őrző, életnagyságú terrakotta katonákat felvonultató hadserege, melynek figuráira 1974-ben találtak rá a környéken kutat ásó földművesek.

   A világ egyik leglátványosabb régészeti anyagát bemutató kiállításon nyomon követhetjük a Csin állam több évszázados felemelkedését a Kr. e. 8. és Kr. u.3. század között, s találkozhatunk e kor fontos szertartási tárgyaival és jelképeivel. Megismerhetjük az első kínai császár korának mindennapi életét, hadserege felépítését, fegyvereit és egyedileg megmintázott katonáit. Csin Si Huang-ti nagy eltökéltséggel kutatta az öröklét titkát, aminek különösen szép tárgyai, a túlvilágra vivő lovaskocsik is bekerültek sírjába, és a budapesti kiállítás anyagába. Az első kínai császár halálával dinasztiája története ugyan véget ért, de uralkodásával lerakta a kínai császárság alapjait. A rákövetkező Han-dinasztia kibontakozását, s a császári hatalom megszilárdulását mutatja be a Nyugati Han-kor egyik legnevezetesebb régészeti lelete, a Jangling mauzóleum (Kr. e. 2. század közepe) válogatott tárgyanyaga, amely a kiállítás záróegységében kap helyet. A hatodik Han uralkodó, Csing-ti császár sírjának tárgyai nemcsak a nyugati hódítások történetét és a Selyemút kereskedelmébe való bekapcsolódást tárják elénk, hanem a birodalom mindennapi működésébe (pénzek, mértékek, gazdaság) is bepillantást engednek.

   A kiállításon több mint százötven ókori műtárgyat − köztük az első császár terrakottahadseregéből tíz eredeti példányt − állítunk ki. Valamennyi tárgy Senhszi, a Kína egykori császári fővárosát is magában foglaló tartomány múzeumaiból érkezik. Legnagyobb részük az Első Kínai Császár Mauzóleum Múzeumának, a Han-kori Yangling Császársír Múzeumának és Senhszi Tartomány Régészeti Intézetének anyaga.

   A tárlat a Szépművészeti Múzeum szervezésében, a Senhszi Tartományi Kulturális Örökség Központtal és az Első Kínai Császár Mauzóleum Múzeumával való együttműködés keretein belül valósult meg.

   A Nagy Fal több ezer kilométer hosszú védelmi vonala mentén a Krisztus előtti első évezredtől számos vándorló nép, köztük az ázsiai hunok is szoros kapcsolatba kerültek a kínai civilizációval. Erről a kapcsolatról mesél A Nagy Falon innen és túl című kiállítás a Michelangelo-teremben, amelyen a Hopp Ferenc Ázsiai Művészeti Múzeum kelet-ázsiai nomád népekhez és a kínaiakhoz kötődő ókori anyagát mutatjuk be.

(A Szépművészeti Múzeum írása)

„Az embernek születésétől fogva vannak vágyai. Ha vágyai nincsenek kielégítve, akkor mindenképpen törekszik kielégítésükre. Ha ebben a törekvésben nem ismer mértéket és határt, akkor óhatatlanul harcolni fog. A harc azonban: felfordulás, a felfordulás pedig: háború és nyomor. A régi királyok gyűlölték ezt a felfordulást, megteremtették tehát a szertartásosság és igazságosság elvét, hogy határt szabjanak neki…”

Xunzi: A szertartásosságról (Tőkei Ferenc fordítása)