Megalodusok és egy megkövült dinoszaurusz a Pilis tetején; a Vaskapu-szikla

Megalodusok. A megalodus egy, az ősidőkben élt kagyló és egyben egy kihalt kagylócsalád neve. Népes populációjának tagjai a triász időszakban, 250 – 200 millió évvel ezelőtt éltek és akkor voltak a legelterjedtebbek, majd a következő időszak, a jura korszak végén, tehát kb. 150 millió évvel ezelőtt kihaltak. A kagylók akár  a 20 cm-es átmérőt is elérhették. Élőhelyük a sekélytengeri, lapályos, partszegélyi árapályzónában volt. Ezek a vizes helyek a 15 – 20 métert meg nem haladó, a Nap sugarai által jól átvilágított, langyos, part menti vizek voltak. A megalodus kagylók jellemzője a vastag héj, a szív alakú keresztmetszet és az alján kissé visszatekeredő, visszakunkorodó búb, a szívcsúcs, én csak csücsöknek nevezem.

    Aztán, mintegy 100 millió éves gazdag és termékeny időszak után, egyszercsak, hirtelen kihaltak. Fosszíliái, azaz ősmaradványai viszont fennmaradtak, helyenként kőzetalkotó mennyiségben fordulnak elő, mint például Tata környékén és a Pilisben. Ez a kőzet, ez a megalodus kagylók millióinak megkövesedett maradványait tartalmazó un. megaloduszos mészkő jellegzetes triász kőzetképződmény. Itt, a Pilisben Mica és én, eme őskagylók százait találtuk a kőcsipkés hegyek fehér szikláiban.