Az ősi Paratethys óceán homokfövenyes partján: a Ravasz-lyuk homokkő-szurdokában a Karancs-Medves fennsíkon, Zagyvaróna és Rónafalu között

Nógrádban, Salgótarjántól nem messze, Zagyvaróna és Rónafalu között húzódik az oldalágaival együtt kb. 3 km-es hosszúságú eróziós völgyszoros, a Ravasz-lyuk szurdok, másik nevén Bugyiszló- vagy Bugyizló-völgy.  Kevesek által ismert és nehezen bejárható szakadékvölgy az ősi időkben képződött gigantikus homokfalaival a Nógrád Geopark egyik féltve őrzött geológiai helyszíne. A szűk, meredek falú, nagy esésű eróziós völgyrendszer az alsó-miocén korú tengeri üledékes rétegsorát mutatja meg, amely döntően finomszemcsés homokkőből áll. A Ravasz-lyuk homokos üledékanyaga kb. 23–19 millió évvel ezelőtt rakódott le az egykoron itt hullámzó Paratethys egy sekélytengeri üledékgyűjtő parti sávjában. A formációt a karbonátos kötőanyagú, különféle mértékben cementált homokkő alkotja, konglomerátum-betelepülésekkel. A homokos összlet lassú betemetődésével annak idején megindult annak kőzetté válása. A homokkőben lezajló fizikai/kémiai folyamatok közben a korábban az üledékekbe ágyazódó fosszíliák karbonátos héjai feloldódtak, s az így kialakuló meszes oldatok átjárták az eredetileg porózus homokot/homokkövet.

    A homokfalakban változó méretű és alakú „cipókat” láthatunk, amelyek a völgyoldalak síkjából kiemelkednek, s az erózió hatására olykor kipottyannak a völgytalpra. A nép által a törökök megkövesedett ágyúgolyóinak hitték. Az ún. karbonátos „kőcipók” úgy alakultak ki, hogy a homokrétegekben, bizonyos pontokon, bonyolult geokémiai folyamatok hatására megkezdődött a kalcit kikristályosodása a pórusoldatokból, amely körkörösen vagy rétegszerűen növekedve mintegy „összetapasztotta”, összecementálta a szemcséket a homokkőtestben. Így hosszú idő alatt a lazább homokkő-összlet belsejében keményebb, különféle alakú és méretű, szilárdabb karbonátos „kőtestek”, „kőcipók” jöttek létre, amelyeket napjainkban az erózió hámoz ki a lazább kőzetű homokfalból. Ezért láthatunk ilyen, a könnyen pusztuló homokos üledékekből kiálló „kődudorokat”, jobban cementált kőcipókat.

   A szurdokvölgy patakját állandó forrásvíz táplálja. Különben ez a patakocska vájta ki a ma így látható homokkanyont. (Csak száraz, csapadékmentes időben járható be, amikor „csak” jobbára a patak vizes medrében járva birkózhatunk meg a szurdok bejárásával).  Keresztmetszete helyenként jellegzetes „V” alakú, ahol még a völgytalp is hiányzik. Kiszélesedő völgytalpak főleg ott alakulnak ki, ahol az eredetileg keskeny völgytalpon a nagy esőzések során lezúduló vízáramlatok alámossák a homokkőfalat, amely egy idő után leomlik. A leszakadó, több m³-es homoktömbök fokozatosan felaprózódnak, az omladékot a megáradt, lezúduló esővíz elhordja és lejjebb szétteríti. A völgy egy adott szakaszán a szállított homok felhalmozódik, szélesebb síkok alakulnak ki. Ezekbe később a vízfolyás újra belevágódik és minden kezdődik elölről. A víz tartós, eróziós munkája így hozta létre évmilliók alatt ezt a fantasztikus, grandiózus geológiai képződményt.

   A szurdokvölgyben változó méretű bazalttörmelékkel, lávakövekkel is találkozhatunk. Ezek egy-egy árvíz alkalmával szállítódnak ide, hisz a Karancs-Medves fennsík pliocén időszaki bazaltból áll (lásd az ősi Mátra szupervulkán és a táj vulkánosságát figyelembe véve). A Ravasz-lyuk csak saját felelősségre látogatható, mert az átázott meredek homokfalak bármikor leomolhatnak és a patak medrében felhalmozódott, összetorlódott hordalék, uszadék fatörzsek, a kidőlt hatalmas fák komoly akadályt és életveszélyt jelentenek a rajtuk való „áthaladáskor”.