Zöld oázis, középkori angolkert "a Bakony fővárosában", Zirc város szívében: a Zirci Apátsági Arborétum

A Ciszterci Apátság műemléki környezetében angolkert stílusban létesült park hazánk legmagasabb fekvésű fás gyűjteménye, 400 méter tengerszint feletti magasságban. (A második legmagasabban fekvő a Folly arborétum a Balaton-felvidéken, Badacsonyörs felett, álomszerű, festői környezetben. Már megmutattam). 1951 óta országos jelentőségű védett természeti terület. 

   A 18 hektáron fekvő „fás-kert” – melyet angolkertnek is neveznek – alapítása a 18. század második felére tehető. 1753-ban a ciszterci monostor közelében két nagy erdőirtást végeztek. Feltehetően ekkor vágták ki a későbbi arborétum eredeti faállományát – kivéve néhány faegyedet, melyek legidősebbike a kb. 400 éves kocsányos tölgy – ugyanis az 1766-ból fennmaradt térkép itt szántóföldet jelöl. Jelentős telepítések történtek Dréta Antal – kormányzó perjel, majd apát – idejében, aki 1803-ban Gregorius Mayer „angolkertészt” fogadta fel a munkálatok elvégzésére. Ebben az időszakban, 1809-ben telepítették a közel 400 méter hosszú híres hársfasort, mely a legenda szerint a Győrt Veszprémmel összekötő római út maradványa. A főbejáratnál lévő halastavat 1720 körül létesítették, a szerzetesi fegyelemben gyakran előírt böjt miatt a monostor körül sok halastavat hoztak létre. A parkot a Cuha-patak szeli át, neve szláv eredetű: szeszélyes, száraz, kevés vizű, mely jellegére is utal, nyáron gyakran kiszárad, csapadékos időben pedig igen bővizű. A patakot átszelő két barokk stílusú kőhíd 1759-ben épült. 1855-ben a Cuhának – mely addig a halastavon folyt keresztül – új medret ástak. Az arborétum fáinak, cserjéinek száma kb. hatszáz, 80%-a lombhullató, s mintegy hetven a tűlevelű fafaj. Nagyobb összefüggő területen a Bakonyra jellemző őshonos fákat, cserjéket találunk, de vannak egzótákkal, azaz idegen földrészről származó fajokkal betelepített részek is. Szép színfoltjai a gyűjteménynek a magnóliafélékhez tartozó liliomfák, a juharból mintegy harminc faj fordul elő, gazdag a nyír-, hárs-, és kőrisgyűjtemény, s tölgyből tizennégy faj és változat található. A tiszafákat a 19. század első felében Szentgál környékéről telepítették. 

   Az idők folyamán a faállomány egy része elöregedett, szükségessé vált az idős fák megújító kezelése, a fiatalítás. A tó eliszaposodása, valamint a kiszolgáló infrastruktúra elhasználódása is indokolttá tette az átfogó rekonstrukciót, melyet a Környezet és Energia Operatív Program pályázatának keretében valósítottak meg, közel 90 millió forint értékű támogatással. A munkálatok 2010 őszén kezdődtek, átadása 2012 őszén volt. A Bakonyban honos facsemetéket, örökzöld és lombhullató cserjéket telepítettek, megszépült a virágokkal és sziklakerti növényekkel kísért tóparti sétaút. A mintegy négyszáz, idős faegyedet műszeres vizsgálatnak vetették alá. A hársfasort ugyancsak megrongálta a zord bakonyi időjárás. A munka kezdetén 83 hársfát számláló fasor ma újra, mint telepítésekor, 110 egyedből áll. Sor került a tó kotrására, eltávolították a benne talált világháborús lőszereket, a vízfelület közepén a vadkacsáknak egy kis szigetet alakítottak ki. A Cuha-patak partján két vizes élőhelyet létesítettek, ahol a Bakonyalja és a Balaton-felvidékre jellemző védett fajokat mutatnak be. Megtisztították a fák törzsét, lombkoronáját az élősködő fagyöngytől, borostyántól, felújították a Cuhán átívelő hidakat, a sétautakat.