A legrégebbi templomaink a Bakonyban; Sóly 1000 éves, ősi temploma és Öskü egyedi kerektemploma

Sóly 1000 éves temploma jellegzetes Árpád-kori templom, ún. egyhajós, egyenes-záródású épület. Első írásos említése 1009-ből származik, arról az oklevélről, melyben első királyunk, Szent István Veszprém Püspökségének falvakat és várakat adományoz. Ez az oklevél első említése Veszprém, Fejér, Pest és Zala (Kolon) megyéknek, ily módon az 1000 éves vármegyerendszernek is.

    A 2009-ben befejezett belső régészeti ásatásokon előkerült nyílhegy és cserépbogrács darabok alátámasztani látszanak azt a helyi hagyományt, mely szerint a Séd völgyében, Sóly és Királyszentistván között zajlott le 997-ben a történelmi jelentőségű csata: István fejedelem legyőzte az ellene lázadó Koppány vezért, ami lehetővé tette a magyar állam és a keresztény egyház megszervezését. A győzelem emlékére István király kápolnát építtetett. A templomi ásatások alapján az is elképzelhető, hogy itt rejtették el Vajk herceget a Veszprémet felmenteni készülő seregek, és itt imádkozott az ifjú herceg Isten gondviseléséért, míg Hont, Pázmán, és Vecellin lovagok vezetésével a csata eldőlt. Ez indokolhatja, hogy István király egy akkoriban mocsaras területen - mely ma is a falu vízgyűjtő területének része - építette fel fogadalmi kápolnáját és nem valamelyik közeli domb tetején. E kápolnát a mai református templom falai foglalják magukban.

    A templom értékelésében kiemelkedő szerepet játszik a főhajóban feltárt 20 gyermeksír, melyek sajátos temetésének okát és egymáshoz fűződő viszonyukat még vizsgálják a régészek. A valószínűleg kora középkori sírok, vagy az ún. „aprószentek” tiszteletének tudhatók be, vagy valamely kiváltságos család tagjai lehettek.

    A reformációnak köszönhetően Európában is egyedülálló díszítő ornamentika került felfestésre a templombelső falára, az ablakok és a diadalív köré. A falfestések gyönyörűen bizonyítják, hogy református őseink nem fehér, hanem csodálatosan kifestett templomokban hallgatták az igét. A templom kazettás mennyezetét és karzatát az Iparművészeti Múzeum őrzi, melyeket Koós Károly vásárolt meg a múzeum számára, így ma csak a szószékkorona őrzi a templomban az eredeti díszes fafestések emlékét. Az „1000 éves sólyi templom” hazánk legrégebbi falusi műemlék temploma, a keresztény magyar állam bölcsője; mind fizikai megjelenésében, mind eszméjében egyedülálló, amit az épület jelképez. 2013-ban történelmi emlékhellyé lett nyilvánítva.

    Mostani látogatásunkkor a templom restaurálási munkálatainak kellős közepébe csöppentünk. Kivételes szerencse és egyedi alkalom volt ez, hogy bebocsájtást nyerhettünk és megnézhettük az átalakuló, megújuló templombelsőt.

A Bakony lábánál elterülő karsztos fennsík egyik sziklás dombját koronázza a kupolás tetejű kerek ösküi körtemplom (rotunda), amelynek eredetétől régebben sok kalandos elméletet megfogal-maztak. Sokan azt gondolták, hogy eredetileg török mecset lett volna, vagy esetleg vártorony maradványa, sőt római eredetre is gyanakodtak. A község eredeti neve Őskő, valaha a Szalók nemzetség birtokában volt. Az Árpád-kori körtemplomok egyikeként a 11. században épülhetett. Székesfehérvár eleste (1543) után a falut és a templomot elpusztították a törökök. 1725-ben katolikus templomként épült újjá. A gyarapodó lakosság számára kicsi lett a templom, s fölépítették a jelenlegi plébániatemplomot. Azóta a kerek templomot kápolnaként használják.