A Nyulak szigetén: egy ittfelejtett, rejtőzködő Árpád-korabeli kápolna, a Szent Mihály kápolna, Árpád-házi Szent Margit sírhelye és a Domonkos-rendi apácakolostor romjai a Margit-szigeten

 A margitszigeti premontrei konvent 13. században alapított kolostor, mely a budapesti Margit-szigeten állt. A premontreiek még a rendalapító, Szent Norbert életében telepedtek le hazánkban. A szigeti, Szent Mihály arkangyal prépostsági egyházat egy 1234 körüli hivatalos premontrei kolostorjegyzék említi. A kápolna közelében a domonkos apácák középkori templomának és zárdájának régészetileg védett műemlék-romjai láthatók. E kolostorban élt 1252-től Árpád-házi Szent Margit. A római korban cölöphíd ívelt át a mai Árpád híd helyén és a rómaiaknak temetőjük volt a szigeten. A mai kápolna mellett találtak egy ebből az időből származó sírkövet, melynek felirata szerint az elhunyt a 18 éves Septimus Fuscus scholasticus, akit apja küldött tanulni Aquincumba. Egy másik római sírkő a templom küszöbeként szolgált, de emiatt felirata teljesen lekopott. Ezt a kis templomot 1227-ben említette először II. András királyunk egyik oklevele, ill. IV. Béla királyunk egy 1245-ös okirata, de a rend margitszigeti megjelenése 1131 és 1141 közé esik. Kezdetben bár valószínűleg kis létszámú, de jó anyagi helyzetű kolostor volt, mert nagy királyi adományok gazdagították, és Párdi és Pazándok falvaknál malmokat is szereztek. A török megszállás idején 1526 után a konventből elmenekültek a szerzetesek, ami a hanyatlásához és a pusztulásához vezetett. A hajdani konvent falai nagyrészt eltűntek a föld színéről. Az épület körül több, iszapba süllyedt csontvázra – az 1241-42-es tatárjárás idején elesett magyar vitézek holttestére illetve egy Bálint nevű kapitányuk holttestére – leltek, a belső térben egy nagyobb sírkőlap került elő, melyen „Hic iacet Valentinus” – „Itt nyugszik Bálint” felirat olvasható. A kápolnát 1932-ben szentelték újra, vitéz nagybányai Horthy Miklós kormányzóságának 10. évfordulóján. 1914-ben egy szélvihar egy vén diófát csavart ki a földből, gyökerei között egy haranggal. A kidőlt fa gyökerei között talált harang előbb a Magyar Nemzeti Múzeumba került, majd a kápolna tornyában helyezték el. Ez a harang a 15. századból származik, egyike a legöregebb magyarországi harangoknak. A harangon német nyelvű gótikus feliratok találhatóak: „Hilf uns Gott Maria perat uns dumma goss, Meister Hans Strous”, magyarul: „Segíts Isten, Mária vezess tanácsokkal minket, együgyűeket, öntötte Strous János mester”. A kápolna román stílusú, egyhajós, félkörös záródású, keletelt szentélyű. A kápolna két oszloppal övezett, nyugatra nyíló bejárata felett az Utolsó Ítélet szimbolikus ábrázolása jelenik meg. Ezen Szent Mihály egy mérleg egyik serpenyőjében az üdvözülteket, a másikban az elkárhozottakat mutatja fel. Szent Mihály jobb kezében pallost tart, az üdvözülteket egy angyal fogadja, az elkárhozottakat serpenyőjét ördögök húzzák le a Pokol bugyraiba. A dombormű körül Szent Mihály könyörgése értünk az Ítélő Bíróhoz az „Ignosce Domine”, magyarul: „Ne ródd fel, Uram” felirat látható. Az előtér jobb oldalán egy újjáépítési emléktábla van elhelyezve. Az oltárt négy kőoszlop tartja és egy kocka alakú kőtömb támasztja alá, amin Agnus Dei ábrázolás látható.  A korábbi tubernákulumot kovácsoltvas ajtóval ellátott pasztofórium helyettesíti. (A Margit-szigeten legalább még kétszer ennyi látnivaló van. Azokat majd a nyár végén teszem fel és mutatom meg).