A Török Bankház – hivatalos nevén 1906-tól: Török A. és Társa Bankház Részvénytársaság – egyike volt azoknak a fővárosi pénzintézeteknek, amelyek egy korabeli szerencsejáték, az osztálylottó (osztálysorsjáték) - a mai lottó őse -, szervezésével lett ismertek. A vállalkozást 1897-ben alapították. Magyarországon 1897-ben váltotta fel a lottót (lutrit) ez a fajta szerencsejáték, melynek lebonyolítását - a szelvények kibocsátását, forgalmazását és a nyeremények kifizetését - pénzügyi vállalkozásokra bízták, mint amilyen a Török A. nevezetű bankár cége. Az osztálysorsjáték hamar népszerű lett, különösen a szerény egzisztenciák körében. A vágyott nagy nyeremény sokakat ösztökélt szelvényvásárlásra, amelyekből ráadásul korlátozott mennyiséget bocsátottak ki, és a kibocsátásokat igen erős reklámkampány kísérte. A Török Bankház szlogenje: „TÖRÖK szerencséje ÖRÖK” számos korabeli sajtótermék oldalain szerepelt, később szállóigévé vált. Idézték az Országgyűlésben, bekerült a hétköznapi beszéd, a pesti zsargon szójátékai közé, 1924-ben még kabarédalocska is született belőle. A vállalkozás mindvégig igen nyereségesen működött. A Török Bankház neve az osztálysorsjátékok 1950-es megszüntetése után is fennmaradt gazdagon díszített, ma is álló, Szervita tér 3. szám alatti banképülete révén.
A Szervita téri telket 1905-ben Stein Mátyás, az egyik bankvezető vásárolta meg, hogy az ott álló kétemeletes ház helyére a bank épületét felépíttesse. Olyan épületet szeretett volna, amely megjelenésében különlegességet mutat és feltűnést kelt. A homlokzat vonatkozásában az építtetőnek karakteres elképzelései voltak: „A környező házak felett dominálni kell, a homlokzat minden emeletén címtáblák számára megfelelő terület készítendő, a homlokzat jellegzetes és feltűnő legyen, vaskeretekbe foglalt nagy üvegfelületekre legyen felosztva, reklámvilágítást lehessen alkalmazni." A kiírt pályázatot Böhm Henrik és Hegedűs Ármin páros tervei alapján építették fel a reprezentatív négyemeletes, szecessziós banki üzletházat és lakóépületet. Az építész Zeuner Gyula volt. Az épület külsejét a korabeli modern technikával készített, vasbeton szerkezetre helyezett üveghomlokzat határozza meg. A kor legmodernebb épületeinek egyike született meg Budapesten. A banképület szerkezeti újításai, korszerű anyagkezelése gazdag ornamentikával párosul. A három sor íves alaprajzú, üveggel borított, díszítetlen zárt erkély felett a kereskedelem istenének, Merkúrnak a szecesszióra jellemző formagazdagságú kígyófonatos, kettős képmása látható. Felső oromzatán Róth Miksa, a legjelesebb magyar üvegfestő és mozaikműves mester hatalmas - Budapesten a legnagyobb – mozaikkompozíciója ad hangsúlyt a homlokzatnak. Címe: Hungária megdicsőülése. Róth korábbi vázlatain még bankházhoz jobban illő jelenet volt látható: a középen álló arkangyal és az őt körülvevő puttók aranyat szórtak a nép közé. A következő változaton az arkangyal helyét a magyarok védelmezője, védőszentje Patrona Hungariae, azaz Szűz Mária vette át, és a tömeg az egész nemzetet jelképező alakok együttesévé alakult. A megvalósult, közel ötven négyzetméteres mozaikkép a magyarok nemzeti apoteózisának ábrázolása lett, a történelem dicsőséges korszakainak vezető személyiségeivel, többek között II. Rákóczi Ferenccel, Kossuth Lajossal és Széchenyi Istvánnal. Középen, Naptrónusán Mária ül, fején a Szent Korona, kezében Szent István kardja. Háttérben, két oldalt a nemességet és a köznépet jelképező sokadalom ünnepélyes felvonulása látható. Az üvegmozaik kompozíciót keretező leveles- és gyümölcs füzérek, a kígyódíszek, valamint a homlokzati íves lizénákat (lizéna = a fal síkjából kiálló falsáv vagy vakolatsáv) lezáró fejezetek horgany öntvényből készültek. (A régies nevű horgany lényegében cink: a periódusos rendszerben átmeneti fém, nem oxidálódik, nem rozsdásodik). Valamikor a mozaik mögötti tetőtérben volt a bank páncélterme. A homlokzatdísz fölött Atlasz és egy bibliai emberpár tartottak egy éjszaka kivilágítható földgömböt. Attraktív hatású, különleges látvány lehetett. Az üveggömböt és az azt tartó szoborcsoportot még 1939-ben eltávolították, feltehetően állékonysági, stabilitási problémák miatt. A bankház 1950-es megszűnését követően az épületben jelentős átépítések történtek: a földszinten üzlethelyiséget és -portált, az emeleti irodákból lakásokat alakítottak ki, a lakók mellett pedig beköltözött a Műszerügyi Intézet (MTA Méréstechnikai és Műszerügyi Intézete).
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése